Már régóta szerettem volna kenyeret sütni, de mindig ráfogtam arra, hogy nincs hozzá formám, meg eszközeim, és nem is láttam neki. De a múltkor kenyérlángos sütés után maradt egy fél élesztőm, és nem akartam, hogy szokás szerint megszáradva a kukában kössön ki, így hozzáfogtam a kenyérsütéshez.

 

Ugyanúgy indul a művelet, mint a kenyérlángos készítésénél, tésztát gyúrunk, és megkelesztjük. Csak utána nem kell kinyújtani, hanem kis cipót formázni, és kisütni. Nem készül el hamar, így azt tanácsolom, ne akkor kezdj hozzá, amikor már éhes vagy.

 

Amikor kész lett, akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Jó érzés volt valamit a puszta két kezemmel alkotni, és bármilyen különösebb segédeszköz nélkül elkészíteni. Szép kis parasztcipó lett belőle, igaz, hogy forma híján nem jött fel magasra, de nekem tökéletes volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ízre is jó volt, bár legközelebb több sót vagy egyéb fűszert fogok használni, mert ennél a tésztánál bátran kell ízesíteni. Sőt lehet variálni mindenfélével, hagymával, snidlinggel, fokhagymával, alig várom már, hogy több változatban is kipróbáljam. Állagra pont jó lett, sokáig megőrizte a frissességét (több napig fogyasztható, csak jól be kell csomagolni), és több órán át eltelít, jóllakottan tart.

 

Hozzávalók:

 

-          fél kiló liszt

-          fél kocka élesztő

-          egy teáskanál cukor

-          egy-másfél teáskanál só

-          2 dl langyos víz

-          fél deci olaj

 

Elkészítés:

 

A lisztet egy nagy és lehetőleg gömbölyű tálba tesszük, a közepébe csinálunk egy kis mélyedést. Beleöntünk annyi langyos vizet, ami épp megtölti, belemorzsáljuk az élesztőt, és beleszórjuk a cukrot. 15 percig letakarva hagyjuk, hogy az élesztő elkezdjen dolgozni, és buborékos legyen. Utána kézzel jól összegyúrjuk, megsózzuk, és összedagasztjuk a maradék langyos vízzel és az olajjal. Addig gyúrjuk, míg egy könnyű, rugalmas tésztát nem kapunk. Ezután megszórjuk egy pici liszttel, és letakarva az ágyba tesszük (jól bebugyoláljuk a paplannal), hogy a melegben egy óráig keljen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha megkelt, egy sütőpapíros tepsi közepére tesszük, és tetszés szerint bevagdossuk a tetejét egy éles késsel. Hideg sütőbe tesszük, hogy még keljen, míg a sütő felmelegszik. Mindenképp alacsony fokozaton kezdjük el sütni, és csak később kapcsoljuk feljebb, akkor is maximum közepes fokozatra. Egy fém edénykében tegyünk be mellé vizet, míg sül. Ha látjuk, hogy a külseje szép aranybarna színt kap, végezzük el a közepében a tűpróbát. Ha már nem ragad a tűre, azt jelenti, hogy jól átsült. Vegyük ki, és tegyük egy rácsra kihűlni.

 

Már langyosan meg lehet vágni, és megkóstolni, hogy hogy sikerült a remekmű. Nincs ahhoz fogható érzés, amikor a saját készítésű kenyeredet eszed, ami még olyan meleg, hogy megolvad rajta a vaj, hmmm… Plusz reggel nem kell friss kenyérért a boltba szaladgálnod, csak elővenni a sajátodat. :)