Végre újra itt. Nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben. Volt munka bőven, komplett lakásfestés, és Törökországot is megjártuk. Egy csodás hetet töltöttünk a déli parton, a riviérán. Side mellé utaztunk, egy üdülőfaluba, egy mesés hotelbe.

Jelentem, Törökország déli partvonala tökéletesen biztonságos, nyugodtan lehet menni nyaralni, senkinek semmi baja nem fog esni, csak szép emlékekkel fog gazdagodni, aki oda látogat. :) (Ez itt a reklám helye.)

Egy hetet töltöttünk az Aydinbey King's Palace nevű hotelben, és olyan szuper volt, hogy haza sem akartunk jönni. A törökök roppant nyitott, kedves és barátságos vendéglátók, szeretik a magyarokat. Főleg németül beszélnek a rengeteg német turista miatt, de angolul és oroszul is értenek.

A hotelünk hatalmas volt, és gyönyörű. Nem tudok áradozások nélkül beszélni róla, 5 csillagos, és ultra all inclusive ellátást kaptunk, azaz olyan életünk volt egy hétig, mint a királyoknak. Egész nap ettünk és ittunk. :) Pár nap után már nagyokat sóhajtoztunk, hogy már megint enni kell, pedig még csak most ettünk.

Volt reggeli, késői reggeli, ebéd, snack bár, palacsinta-óra, pita-óra, fagyi-óra, süti és tea-óra, waffel-óra, vacsora, késői vacsora... Még 1:00 és 7:00 között is volt büfé, ha valaki netán megéhezett volna az éjszaka közepén az egész napos evés után. :)

Természetesen nem ettük végig ezeket egy nap alatt, több napra elosztva próbáltunk ki mindent. Minden nap más-más nemzet estje volt, aszerint voltak az ételek is: török, mexikói, olasz, kínai, stb. A fotók minőségéért előre is elnézést kérek, a párom készítette mobillal, sokszor csak gyorsan, mert én el voltam foglalva a kóstolgatással.

Igen, csak kóstolgatni tudtam azt a töménytelen mennyiségű ételt, amit minden reggel, délben, este felkínáltak nekünk az étteremben. 8 hosszú sor svédasztal volt, legszélén a gyümölcs és desszert pult, reggel péksütikkel, zöldségek, saláták, hidegtálak, szószok, öntetek, külön leves pult, és 3 teljes főételes sor. Ezen mindig meleg ételek sorakoztak, általában európai ízvilágúak, így mindenki megtalálta az ízlésének megfelelőt. Reggelente ott sütötték előttünk a tojást, ahogy kértük, na meg az amerikai palacsintát és a gofrit.

Vicces, mert egyszer volt Hungarian gulash és Hungarian soup is, megmosolyogtam őket, mert még ránézésre se volt semmi közük a mieinkhez. A levest meg is kóstoltam, egy őrült fűszeres lötty volt paradicsommal és paprikával. Hát inkább volt indiai ízvilág, mint magyar.

Gyomorrontást semmitől nem kaptunk, na persze csapvizet nem ittunk, csak palackosat végig, de minden étel, zöldség és gyümölcs friss volt, és finom. Nagyon odafigyeltek a tisztaságra is, külön felszolgáló járta körbe a pultokat, akinek csak annyi volt a dolga, hogy a lecseppent ételt törölgesse.

A hotel és környéke is patyolattiszta volt, még a strandrész mosdói is mindig. A sok evés mellett persze napoztunk és fürödtünk is. A hotelnek egy benti+jakuzzi, három kinti medencéje volt, az egyik csúszdákkal, plusz a tengerparti rész a snack-bárral és a napozóágyakkal. A wellness-részlegen is jártunk, kipróbáltuk a tradicionális törökfürdőt (hamam), ami egy másfél órán át tartó fantasztikus testi-lelki kényeztetés.

Először szaunázni küldtek minket fél órára, utána meleg kőemelvényre fektettek, és ekkor kezdődött a csoda. Fémtálakból finom meleg vizet locsoltak a külön a fejünkre, felsőtestünkre, karjainkra és a lábainkra. Aztán jött a puha habréteg, különleges érzés volt, ahogy az egész testünket beborítják vele. Utána egy finom citrusos meleg krémmel leradírozták a testünket, kis masszás, öblítés, és mentünk a relaxációs szobába.

Kis pihenő után, páros masszázs következett. Páromat egy hölgy, engem pedig egy profi úriember masszírozott át. Olyan sebészi pontossággal kereste és találta meg a befeszült idegszálaimat, hogy beleborzongtam. Masszíroztak már párszor, de ilyen tökéletesen és alaposan még soha.

A masszázs után arcpakolást kentek fel, és hagytak minket relaxálni. Majd miután lemostuk, ismét a relaxációs szobában pihentünk, ahol kaptunk egy isteni finom gránátalmateát, és ezzel véget ért a mesebeli kényeztetés.

Egy hét alatt csak kétszer mozdultunk ki, egyszer átugrottunk Sidébe, megnéztük az óváros romjait és bazároztunk. Természetesen nem jöttünk el üres kézzel, onnan lehetetlen. A bazárokban vigyázni kell, mert borzasztóan rámenősek tudnak lenni, ha nem tudunk nemet mondani, végünk van. Mindenhová beterelnek, és mindent szemérmetlenül ránk sóznak. Mindenhol megkérdezik, honnan jöttünk, amire a válasz vicces akcentussal: "Á, mádzsárisztán! Nem drága, jó ár! Szeretem magyar!" :)

Másodjára megnéztük a világ legismertebb török tánccsapatát. Anatólia tüze volt az előadásuk címe, a török kultúra őshazájának, Anatóliának a történelmét dolgozzák fel néptáncolva, balettozva, hastáncolva, és a különleges dervistáncot járva is. Csodás előadás volt, profi táncosok, szuper élmény.

A hotelben sem unatkoztunk. Egész nap programokkal szórakoztatták a vendégeket, volt vízilabda, strandröplabda, darts-verseny, vízi torna és lövészet. Minden este más előadót hívtak meg, a kedvencem egy kolumbiai tánccsoport volt, csak úgy dobálták a levegőbe a lányokat a fiúk. De volt kabaré, bűvész, fakír, török est, minidiszkó a kicsiknek és rendes a nagyoknak. Végre széttáncoltam magam a csillagok alatt a tengerparton.

A végére a dolgozókat hagytam. Azt a kb. 100 embert, aki nap mint nap mosolyogva, kedvesen, segítőkészen végzi a munkáját. Egy rossz szót nem szólnak, egy rossz pillantást nem tesznek a vendégek felé. Volt, aki alig beszélt angolul, de odajött,  és nagy nehezen kicsikart magából egy "honnan jöttetek?"-et, mert nem tudta megállni, hogy ne szóljon hozzánk.

Az egyik animátor sráccal össze is barátkoztunk, minden nap, amikor meglátott minket már messziről ordította: "hungaryyy!!!" A többi vendég csak nézett, mi meg röhögtünk. Beszélgettünk vele az EB-ről, mondta, hogy a saját csapatuk után nekünk szurkoltak a legjobban.

Utolsó este szomorúan koktéloztunk a bárban, hogy kész, ennyi volt, holnap hazautazunk. Várnak minket a szürke hétköznapok, a zajos város, a panel... Egyszer csak letesznek elém egy hatalmas koktélt. Már így is volt előttem két ital, megkérdezem: ez mi? Hát látták, hogy szomorú vagyok, és készítettek nekem egy meglepetés koktélt. :)

Ahogy felszállt a gépünk Antalyából, és távolodtunk a csodás türkizkék tengerparttól elpityeregtem magam. Hogy visszamennék-e? Nem kérdés... Most azonnal összepakolok, indulhatunk.

Ha tetszett, megtalálsz a Facebookon is.