A vinetta román szó, jelentése padlizsán, de Erdélyben a belőle készült krémet is ugyanúgy hívják. Kint kóstoltam először, és nagyon bejött, ezért megtanultam a receptjét. Igaz, sosem diktálták le pontosan, de tudtam, hogy milyen hozzávalókból készül, és nekem ennyi is elég volt. Szépen kikísérleteztem a saját vinetta-receptemet, ami ízben egy az egyben megegyezett a vendégségben kóstoltéval. Igaz, néha túl sok hagymát teszek bele, akkor kissé csípősebb, és mivel nem szabadtűzön sütöm, így az a fincsi füstölt íz is hiányozni szokott belőle. De biztos vagyok benne, hogy a jövőben lesz lehetőségem a saját kertemben rakott tűzön megsütni, így nem aggódok. :)
Mivel mindig az íze alapján készítem, mértékegységet nem is írok, lehet kísérletezni, kinek milyen arányban jön be.
Hozzávalók:
- 8 db. kisebb vagy 3-4 db. nagyobb padlizsán
- egy kisebb fej vöröshagyma
- 1-2 cikk fokhagyma
- majonéz
- mustár
- só, bors
Elkészítés:
A padlizsánokat megtörölgetjük, és egy villával megszurkáljuk őket (ha nem akarjuk, hogy sülés közben nagyot pukkanjanak a sütőben, jobb, ha ezt elvégezzük). Először erős, majd közepes fokozaton addig sütjük a sütőben a padlizsánokat, amíg össze nem esnek (ez jelzi, hogy jól átsültek). Még melegen letisztítjuk a héjukat, aztán összetörjük őket. Van, aki csak jól elkeveri a többi hozzávalóval, így darabos lesz a krém. Viszont aki a krémesen lágyat szereti, az robotgéppel pürésítse finomra a megsült padlizsánokat. Hozzáadjuk a szintén pürésített (vagy nagyon finomra vágott) vörös- és fokhagymát. Sózzuk, borsozzuk, majd ízlés szerinti majonézzel és mustárral ízesítjük. Majonézből mindig több kell, attól lesz krémes, mustárból pedig elég csak egy kevés, ettől lesz pikáns az íze. Másnapra érnek össze igazán az ízek benne, kenyérre kenve reggeliként ideális.
