Igen, még mindig nem vettük meg álmaink lakását. Ha már az elején figyelmeztetett volna valaki, hogy ennyire nehéz lesz, akkor tuti bele sem megyek. Már az összes kedvem elment tőle. Annyi hirdetést láttam, és olyan jártas lettem a keresésben, hogy egy képfoszlányból észreveszem a lakás összes hibáját. Már erősen gondolkozok rajta, hogy ingatlanosnak menjek, annyira tudom, hogy mit kell nézni és kérdezni a helyszínen.
A múltkor még azt írtam, hogy találtunk egyet, és alkudozunk, de azóta már az sincs meg, mert nem lehetett a tulajokkal megegyezni az árban. Nem igazán akartak engedni belőle, úgyhogy búcsút intettünk nekik. Azóta megint hirdetéseket bújok, meg is néztünk már pár lakást, van egy esélyes, de tizedik emeleti. Nincs hibája, csak épp annyi, hogy a legfelső emeleten van. Kissé tartok tőle, de lehet, hogy ez lesz a nyerő, mert itt eleget engednek az árból. Bár lassan már abban sem vagyok biztos, hogy akarok-e még egyáltalán lakást venni.
Folytattam az epres finomságok sorát, Epres-túrós kosárkákat készítettem. Nem nehéz, bár kissé pepecselős meló elkészíteni a kosárkákat. Ezeknek az elkészítése ugyanaz, mint az Almás kosárkáknak, a receptet viszont az Almás pite leírásában találjátok meg. Mert ugyanabból a porlós tésztából készül, annyi különbséggel, hogy ezt én kakaósan szeretem, azaz a tésztához adtam még kakaóport és egy kis tejet. Egyébként mindent ugyanúgy kell csinálni, csak teljesen meg kell sütni őket.
Ha a kakaós kosárkák elkészültek és kihűltek, megtöltjük őket cukros túróval, és eperszeletekkel díszítjük őket. Aki szeretné, elkészítheti a nagy gyümölcstortás változatot is, és tehet rá piros vagy színtelen tortazselét is. Nyugodtan lehet vele kísérletezni. A végeredmény mutatós és ízletes.
