Eszembe jutott, hogy elfelejtettem feltenni az évfordulós vacsoránkról készült képeket. A Kashmir Indiai Étteremben (Debrecen) voltunk, mert valami különlegeset szerettünk volna kipróbálni azon a különleges napon.
Nem feltűnő helyen, csupán egy csendes kis mellékutcában bukkantunk az étteremre. A lépcsőn felérve kellemes keleties hangulat fogadott minket. A berendezés valóban Indiát idézi, bár egyfajta visszafogott eleganciával. Én jobban el tudtam volna képzelni sok-sok színes selyemmel, amik lágy redőkben hullanak alá a falakról. A zene sajnos nem indiai volt, pedig az biztos azonnal Indiába repített volna minket.
A kiszolgálással nem volt gond, figyelmesek voltak, és roppant türelmesek, mert nagyon sokáig válogattunk a sok finomság közül. Én egy Biryanit kértem, ami indiai rizses hús, a drága pedig Pulyka Tikkát rendelt. Bár nem volt rövid a várakozási idő, de ezt az ételek kiérkezésekor egyáltalán nem bántuk. Nagyon ízlésesen voltak tálalva, és nem volt kispórolva belőlük a hozzávaló.
.jpg)
Ez a guszta fogás az édesé volt
Az édes kajája inkább nőiesen, míg az enyém inkább férfiasan festett, főleg a méretével. A tányérom óriási volt, benne egy hatalmas rizskupolával. Először meg is ijedtem tőle, de persze nem bírtam megenni még a felét sem, elcsomagoltattuk a maradékot, és otthon még kétszer ettem belőle. A drága adagja épp elég volt, bár önmagában csak a hús és a saláta nem lett volna elég, így rendelt hozzá egy adag rizset is.
Még mielőtt megkóstoltuk volna, már elkábítottak az idegen illatok. Akkor próbáltam ki először az eredeti indiai konyhát, így az érzékszerveim eleinte úgy érezték magukat, mintha egy labirintus kellős közepén lettek volna. Annyira idegen illatok és ízek fogadtak, hogy el sem tudtam képzelni, mik lehetnek azok a különleges fűszerek, amik úgy elbódítják az ízlelőbimbóimat. Méghozzá rögtön a mély vízbe dobtam magam a választásommal, mert a lehető legkülönlegesebb és legerőteljesebb fűszerezésű ételt sikerült kifognom.
.jpg)
Ez az egyszerűnek álcázott, de extra különleges pedig az enyém
A döntésem mégis helyes volt, mert ennél gyorsabban fel sem fedezhettem volna a keleti fűszereket. Ha rágondolok, azonnal az orromban érzem az illatát, és a számban az ízét. A rizs egyébként sáfrányos volt és különleges fűszerezésű (így szerepelt az étlapon is, tehát ha ismertem volna is a fűszereket, se tudtam volna összerakni a nagy ízorgiából, hogy mi volt benne), a hús pedig nagy kockákban a hatalmas rizskupac alatt volt megbújva. Bárányból kértem, és bár árban ez volt a legdrágább választás, de egyszerűen tökéletes volt. Az állaga, az átsütése, az íze, minden istenien el volt találva. Talán annyi hibája volt az egésznek, hogy bár volt hozzá egy kevés öntet, de nem ártott volna mellé valami zöldség még, hogy a töménységét kompenzálja.
Az édes is jóllakott, fűszeres pulykakockákat kapott, háromféle öntettel, és salátával. Csak a fehér szószt sikerült beazonosítanunk, az valamilyen joghurtos-uborkás lehetett, de hogy milyen volt a zöld meg a piros, rejtély maradt számunkra. Az italválasztással viszont csúnyán melléfogtunk. Nem azért, mert nem voltak finomak, hanem a milyensége miatt. Gondoltuk, ha már lúd legyen kövér, kóstoljuk meg az indiai koktélokat. Én Kókuszos curacao lassit kértem, a drága pedig Eper lassit. Nagyon jól néztek ki, és finomak is voltak, de mivel ezek jughurt alapú italok, igencsak nehezek, sűrűek. A túl bőséges vacsoránk után valami frissítő, vizes alapú ital esett volna jól, így alig bírtuk meginni az amúgy nagyon finom koktélokat.
.jpg)
Eper lassi és Kókuszos curacao lassi
Bár a számla kissé borsos volt, teljesen megérte az árát. Alig bírtunk felállni az asztaltól, úgy jóllaktunk (legalábbis én), és remek első élménnyel távoztunk az indiai étteremből.
(A fotók minőségéért elnézést kérek, de mobillal készültek, és a csodálatos hangulatvilágítás miatt elég sötétek lettek.)
