Tombol a nyár, bár néha jól álcázza magát. Az elmúlt hét időjárása is inkább volt szeptemberi, mint júliusi. De a tegnapi és a mai meleg csak megerősíti bennünk a "mégis nyár van" életérzést. Ezeket a hónapokat nem csak a melegért, az iskolai szünetért és a strandolásért szeretjük, hanem a friss zöldségekért és gyümölcsökért is. Az egészséges életmódot folytatók most kiélhetik magukat, de azoknak is érdemes rászokni a piacra járásra, akiktől távol áll a reformétkezés. Tessék kiélvezni a nyári zöldségek és gyümölcsök szezonját! Minimum heti egyszer elmegyünk mi is Kockafiúval a közeli piacra, és jól bevásárolunk a sok friss finomságból. A paradicsom és a paprika le nem maradhat a bevásárlólistáról, de a gyümölcsök sem, a párom a barackért van oda, én meg alig várom, hogy végre beleharapjak az idei első dinnyémbe. Jövő héten veszünk is egyet.
A lecsó tipikusan nyári étel, könnyű és finom. Ez is azok közé az ételek közé tartozik, amit ezerféle variációban el lehet készíteni a jó magyaros változatoktól egészen a legegyszerűbbekig. Hallottam már kolbászos-nokedlisről, szalonnás-krumplisról, de ezektől brutálisabbakról is, mint pl. a sertéskarajos vagy pacalos (!) lecsóról. Na, ezeket tuti nem nők találták ki, ilyen brutális étkeket csak a férfigyomor bír el. A könnyű változatok jobban elterjedtek, mint a sima tejfölös, a tojásos, a virslis vagy a rizses.
Én a tejfölös változathoz szoktam gyerekként hozzá, így most is azt készítettem. Mondjuk ha visszagondolok, nem emlékszek, hogy valaha is megettem volna egy darab zöldséget is a lecsóból. Inkább csak tunkoltam (Kockafiú rosszul van ettől a szótól) a szaftját. Így többnyire lecsószaftos kenyeret ettem. A lecsózás jó szórakozás is volt egyben. Na, de felnőtt fejjel már tudom, hogy milyen egészséges a zöldség, és hogy az is fontos rész, nem szabad kihagyni. Plusz kezdek a szüleim fejével gondolkozni, miszerint nincs pazarlás, pocsékolás, így most már mindenestől megeszem a lecsót.
Amikor először főztem a múltkor, Kockafiú kiakadt, mert egy evésre valót főztem csak, ha csinálna ilyet, biztos kinyalta volna még a tányért is. Kényessége lévén ilyet nem tett, viszont beszólt, hogy legközelebb többet készítsek, ha lehet. Na, oké, másodjára az egész wok úgy tele volt lecsóval, hogy majd kicsordult. De miután a páromnak épp bajok voltak a gyomrával, ehettem egyedül majdnem egy hétig a lecsót. De jó! Azért jóból is megárt a sok.
Hozzávalók:
- paradicsom
- paprika
- vöröshagyma
- tejföl
- kis olaj
Elkészítés:
A wokban kis olajon először a vékony csíkokra vágott paprikát kezdem puhítani, majd kicsit később az apróra vágott hagymát is hozzáadom. Fedő alatt párolom őket, mikor már viszonylag megpuhultak, a felkockázott paradicsomot is hozzájuk adom. Hagyom jól összefőni, puhulni. A paradicsom leve miatt nem kell vizet önteni hozzá. A legvégén elkeverem ízlés szerinti tejföllel, és friss, ropogós kenyérrel tálalom. Jó étvágyat!
(Szándékosan nem írtam mennyiséget a zöldségekhez, lehet kísérletezni, ki milyen arányban szereti. Általában egyenlő mennyiségű paprika és hagyma, és mindig több paradicsom kerül bele.)
Ja, és legközelebb a francia változatot készítem el, hogy legyen egy kis kihívás is! :)
Jó sok szafttal, hogy lehessen tunkolni! :)
