Félálomban hallottam, mintha valami kopogna az ablakon, el is gondolkoztam, hogy lehet, hogy esik, de még korán volt ilyesmiken gondolkozni, meg amúgy is épp a másik oldalamra fordultam, úgyhogy jóízűen aludtam tovább. Aztán mikor ébresztett a mobil, és kezdtem magamhoz térni, már szinte éreztem, hogy ha az ablakhoz megyek csúnya kép fog fogadni. De még akkor is úgy voltam vele, hiszem, ha látom. Mikor álmosan odacsoszogtam az ablakhoz, és felhúztam a rolót, szomorúan konstatáltam, hogy jól hallottam félálomban, tényleg esett az eső. Sőt esett még akkor is, szörnyen nézett ki a táj. Minden szürke, borús, vizes, brrr. De úgy voltam vele, hogy egy kis rossz idő nem ronthatja el a kedvem, és ki fogok találni valamit, ami garantáltan jó kedvet csinál mára!
Persze, hogy valami csokival kapcsolatos dolog ugrott be először. Nincs is jobb egy kis CS-vitaminnál, ha az ember lányát a rosszkedv kerülgeti az esős idő miatt. Mivel hamar akartam valamilyen csokis finomságot enni, a Kókuszkocka jutott eszembe legelőször.
Nem is vacilláltam sokat a recepten, sütöttem egy adag piskótát, beleforgattam csokiba és kókuszba, és voila, kész is van a remekmű. Most rum nélkül csináltam, de legközelebb szándékozok beletenni azt is.
Az alap (mindenhez használatos) piskóta receptem:
Hozzávalók:
- 5 tojás
- 5 evőkanál cukor (kb. 15 dkg)
- 5 ev.k. liszt
- 1 sütőpor
- pici víz (ha nem lenne elég könnyű a tésztánk)
Elkészítés:
Az öt tojásfehérjét felverjük az 5 kanál cukorral (egy csipet só sem fog ártani). Az 5 kanál lisztet elkeverjük a sütőporral. A felvert habhoz lassan, óvatos mozdulatokkal kavarva hozzáadjuk a sárgájákat, és a lisztes keveréket, és a pici vizet, ha szükséges. A masszát sütőpapíros tepsibe tesszük, és közepes fokozaton tűpróbáig sütjük.
A csokimázhoz kell:
- egy tábla étcsoki
- kevés vaj
- kevés tejföl vagy tej (én mindkettőt tettem)
- cukor
- és persze kókuszreszelék
A kihűlt piskótát felkockázzuk, beleforgatjuk előbb a csokimázba, utána a kókuszreszelékbe, és készen is vagyunk. Kicsit hagyjuk száradni, de aki nagyon mohó, az eheti, csak majd nem győzi lenyalogatni a csokit az ujjairól (bár van, aki ezt nem bánja:)).
