A legjobbkor jutott eszembe zsemlét sütni, mégpedig a tegnapi nagy melegben. Igaz megvártam vele az estét, de még akkor is elég fülledt volt a levegő a lakásban. De nincs mit tenni, ha egyszer akkor kívántam meg a friss, ropogós zsemlét.
A kenyérreceptem alapján készítettem, mert nem szeretem a bolti, felfújt változatot. Be is vált a recept, kívül ropogós, belül finom puha, foszlós lett. A kánikulában való sütésnek azért van egy előnye is ha kelt tésztát készít az ember lánya, a melegben pillanatok alatt, gyönyörűségesen megkel a tészta. Igaz a konyha szaunává változik át, de valamit valamiért.
A kenyérreceptnél leírt módon elkészítjük a rugalmas tésztát, és fél óráig kelesztjük (ilyen melegben nem kell kivárni az egy órát sem). Ha megkelt, még jól átgyúrjuk, majd viszonylag vastagra kinyújtjuk, és egy nagy bögrével kiszaggatjuk. Mindenki akkora kiszúró formát válasszon, amekkora zsemlét szeretne.
Sütőpapíros tepsibe tesszük, és még letakarva kelesztjük egy kicsit őket, míg szépen megemelkednek. Ezután lekenjük a tetejüket egy habosra kevert egész tojással, és megszórjuk őket szezámmaggal. A sütőt akkor melegítsük elő, ha eléggé megemelkedtek már a zsemlék. Ha még kelesztenénk őket, hideg sütőbe tegyük, így mire felmelegszik, még tudnak emelkedni.
Én közepes fokozaton, kb. 150-160 fokon sütöttem őket szépen lassan egészen a tűpróbáig. De ránézésre is meg lehet állapítani: akkor vannak készen, ha szép aranybarnára sült a tetejük, és a szezámmagok is megpirultak rajtuk. Próbáljuk meg kivárni, míg kihűlnek, legalább langyosra. Mert úgy a finom: frissen, langyosan, akár magában, akár sok-sok finomsággal megtöltve.
+Tipp: jól záródó dobozban megőrzi frissességét, jól eltartható, persze csak akkor, ha van még mit elpakolni.