Nincs ahhoz fogható, ha te sütöd meg a családnak a kenyeret. Sülés közben az egész lakást belengi az illata. Kiveszed, látod, hogy milyen jól sikerült, és alig várod már, hogy megvágd a késsel. Kívül ropogós, belül pedig puha, és olyan állaga van, mint a legfinomabb kalácsnak a világon.
Már rég ki akartam próbálni, hogy milyen lenne, ha hagymával ízesíteném a házi készítésű kenyeret. Leteszteltem, nagyon finom! Háromféle hagymát tettem bele: lilahagymát, vöröshagymát és fokhagymát. A lila a leglátványosabb, nagyon szépen megszínezi a kenyeret, és persze ízre sem utolsó.
Hagymás kenyér
Hozzávalók:
- fél kiló liszt
- fél kocka élesztő
- egy teáskanál cukor
- egy-másfél teáskanál só
- 2 dl langyos víz
- fél deci olaj
- egy fej lilahagyma
- egy fej vöröshagyma
- két gerezd fokhagyma
Elkészítés:
Ugyanúgy készül, mint a sima kenyér (recept az Első kenyerem című bejegyzésben). Egy tálba öntöm a lisztet, kis mélyedést csinálok bele. Beleteszem a sót, a cukrot és felöntöm a mélyedés széléig a langyos vízzel. Belemorzsolom az élesztőt, és lefedve hagyom, hogy felfusson. Összegyúrom a maradék vízzel és az olajjal, így szép rugalmas tésztát kapok. Letakarva meleg helyen fél-háromnegyed óráig kelesztem.
A hagymákat közben felszeletelem. Nem baj, ha nagyobb darabok is lesznek benne, így rusztikusabb kinézetű lesz a kenyerünk. A tésztát kissé szétlapítom, és rászórom a hagymákat. Hajtok rajta párat, meg is lehet gyúrni egy kicsit, majd visszatesszük 30-40percre kelni, viszont már nem a tálban, hanem egy sütőpapíros kerek formában (én egy kerek tortaformát használtam).
Majd hideg sütőbe tesszük, hogy míg melegszik, még tovább keljen a tészta. Alacsony erősségen kelesztem addig, még szépen feljön, aztán közepes erősségen elkezdem sütni. Mikor aranybarna színt kap a teteje, készen is van. Kivesszük, és egy rácson kihűtjük. Már langyosan lehet belőle szelni, és akár magában, akár felvágottal, sajttal, májkrémmel lehet is fogyasztani, jó étvágyat! (Ha jól becsomagoljuk, több napig eláll és friss marad.)