Végre újra itt. Az elmúlt egy évben nem sok időm volt blogolni sajnos. Pedig nagyon sok minden történt velünk. Tavaly év végére befejeződött az álmunk, a gyönyörű házunk. Januárban megünnepeltük Zoé második szülinapját dobozok között, másnap pedig be is költöztünk. Azóta itt élünk nagy boldogságban, és már nem csak hárman. :) Júliusban új taggal bővült a kis családunk, megszületett Lara, a második csodánk. Már öt hónapos, egy mindig mosolygós, tündéri baba, és imádják egymást Zoéval.
Így élünk mi itt az új házban, négyen szépen, békésen. Szerencsére a vírusból csak annyit vettünk eddig észre, hogy bár a világ felbolydult körülöttünk, kicsit bezárkózottabban telnek a napjaink, hónapjaink. De a picivel amúgy sem teltek volna sokkal másképp, csak a baráti látogatások, a társaság hiányzott nekünk nagyon ebben az évben. Reméljük hamar enyhülni fog ez a helyzet, és ha nem is áll vissza minden ugyanabba a kerékvágásba, de könnyebb új év elébe nézünk majd.
A karácsony pörgősen, tevékenyen telt, az elején legalábbis. Ezt nem kell bemutatnom azoknak az anyukáknak ahol több gyerek van, ráadásul az egyik pici baba. Nem könnyű ilyenkor készülni, sok munkával jár, fáradtsággal, kevés alvással, és meg nem állással. De amikor a kicsik elégedettségét és boldogságát látjuk, elszáll minden fáradtságunk. Miattuk érdemes mindent csinálni, ezekért a gyönyörű, meghitt, boldog pillanatokért, amiket ilyenkor átélünk a kis családdal.
Hála az égnek édesanyám velünk tudott ünnepelni, csak édesapám hiányzott nagyon. Anyu sokat segített a sütés-főzésben, ő készítette elő a narancsos kacsacombokat, és itt sütöttük meg nálunk. Hozott hozzá krumplipürét, tésztasalátát, fasírtot, és egy tejszínhabos baracktortát desszertnek. Én új leves kreáltam, egy egyszerű almalevest alakítottam át karácsonyi levessé pár egyszerű hozzávalóval. Rumos mézeskalácsos almalevest készítettem.
Anyu tésztasalátája mellé csináltam töltött tojásokat, ez nálunk szinte minden ünnepkor szokás, bolognai spagettit, mert Zoé nagyon tésztaimádó, és valamit muszáj volt az ő kedvéért is főzni, és padlizsánkrémet az ünnepi reggelikre. Természetesen mézeskalácsot is sütöttünk, anyuval és Zoéval hármasban, nagy élmény volt Zoénak. Amikor kisültek, nagy örömmel ette egyiket a másik után.
Rumos mézeskalácsos almaleves
Hozzávalók:
- 8 kisebb alma
- vaníliás pudingpor
- rum vagy rumaroma
- mézeskalács fűszerkeverék
- cukor és vaníliás cukor
- tejföl vagy tejszín
- morzsolt mézeskalács és fahéj a díszítéshez
Elkészítés:
A szokásos módon kezdjük az almaleves főzését, azaz a meghámozott, felkockázott almát feltesszük vízben főni. Aki kisebb adagot készít kevesebbel, aki nagyobbat többel. Közben ízesítjük cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, és mézeskalács főszerkeverékkel. Amikor megpuhult az alma, a tejfölt vagy tejszínt kikeverjük egy kis edényben a vaníliás pudingporral. (Mivel én elég nagy adag levest főztem, így két csomag pudingport használtam.)
Hőkiegyenlítéssel, azaz kis adagot kivéve a levesből, kikeverjük a vaníliás pudingporos tejfölös krémet, egészen addig teszünk hozzá kis adagokat a levesből, és kevergetjük, míg olyan forró lesz mint a leves. Így elkerülhetjük a csomósodást. Aztán hozzákeverjük a leveshez, és rummal (én rumaromával, hogy Zoé is ehessen belőle) ízesítjük. Szépen besűrűsíti a levest, és kész is van.
Tálaláskor megszórjuk fahéjjal, mézeskalácsot morzsolunk a tetejére, és a tányér mellé is tehetünk párat dísznek. Ezek nem valószínű, hogy megmaradnak, valószínűleg el fognak fogyni a leves mellé. :) Jó étvágyat!
Ezzel a finomsággal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt, és az anyukáknak jó pihenést így az ünnep végére. :)
Ha tetszett, megtalálsz a Facebookon is.
