Sok minden történt azóta, mióta utoljára jelentkeztem. Csütörtökön megint a klinikán voltam, mint egy éve, és megint megjártam. Öt óra hosszán át ültem, és vártam éhen a vizsgálatra, és megint feleslegesen, mert öt perc alatt lerendezett az orvos, és elintézett egy vérvételre küldéssel. Úgy tűnik, míg nem vagyok a halálomon, addig nem foglalkoznak komolyan velem.
Na, nem baj, a magyar egészségügyről már elmondtam a véleményemet, úgy tűnik, azóta sem változott a helyzet. Érdekesség, hogy akárhányszor megyek, Anti bácsival mindig találkozok. (Aki nem tudná, ki ő, olvassa vissza az egyik tavalyi júniusi bejegyzésemet.)
Az egyetlen örömöm a keserves várakozás közben az volt, hogy láttam, milyen jó formában van Anti bácsi. Tavaly még két nővér támogatta kis és be, most egyedül jött, és sokkal jobb bőrben volt, mint akkor. Egészségesnek tűnt, azt leszámítva, hogy csúnyán köhögött, de az valószínűleg csak a sok bagózásnak tudható be. Bár nem lett türelmesebb az elmúlt egy év során, óránként bepróbálkozott, hátha hamarabb bemehetne, mint ahogy behívják, de sajnos nem járt sikerrel. Azon gondolkoztam, hogy beengedem magam előtt, de így is bepofátlankodtak elém a protekciós betegek, és ezt az ötödik órában már kezdtem egyre nehezebben viselni.
Ezt leszámítva, pozitív változásokat hoztak a napok. Szerdán elküldtem az önéletrajzomat egy álláshirdetésre (már jó ideje ezt csinálom), és csütörtökön már be is hívtak állásinterjúra. Tegnap reggel pedig gratulálva közölték, hogy engem választottak, de menjek is be még aznap, megismerni azt a számítógépes rendszert, amivel dolgozni fogok. Így nagy hirtelenjében új munkám lett, hétfőn már rendesen kezdek, egy irodaházban fogok dolgozni számítógép előtt, szóval nagyon fogom szeretni. :)
Tegnap sűrű napom volt, meló után rögtön bevásárolni mentem, mert este volt az asztrós tanévzáróm. Sikeresen befejeztem a másodévet, és gyorsan sütöttem két tortát a szokásos évzárós kerti partira. Ilyenkor Laci, a tanárunk slambucot főz bográcsban, mi meg hosszú asztaloknál ülünk a kertben, mint egy lagziban, eszünk-iszunk, beszélgetünk, mindig nagyon jó a hangulat.
A torták nagyon sikeresek voltak, pedig nem volt időm nagyon különlegeseket csinálni, mégis hamar elfogytak. Két sima gyümölcstorta alapot sütöttem, a piskótalap receptjét megtalálod az Ananászos-cseresznyés túrótortánál. Az egyik Ananászos túrótorta lett, a másik Csokis puncstorta.
Ananászos túrótorta: A piskótalapra cukrozott túró kerül (tehetsz bele bourbon vaníliás cukrot is, attól nagyon finom lesz!), ananászkockák és színtelen tortazselé. Ez volt a mutatósabb, és el is kapkodták nagyon hamar.
Csokis puncstorta: A piskótalapra puncspuding kerül (keverős vagy főzős mindegy), a tetejére pedig étcsokis tortabevonó. Ez is nagyon guszta volt, és bármilyen pudinggal elkészíthető.
A buli megint jól sikerült, a slambuc nagyon finom volt, úgy jóllaktam, hogy alig tudtam megkóstolni a többiek sütijeit. Volt sok finomság, főzésről való csevegés, és persze receptek is cserélődtek. :)
