A legjobb barátnőmnek autóbalesete volt vasárnap. Amikor felhívott, és elmondta, mi történt, egy pillanat alatt görcsbe rándult a gyomrom. Szerencsére semmi bajuk nem lett, sértetlenül másztak ki a feje tetejére állt autóból. Azt mondta, csoda történt.
A beszélgetés után egész nap ő járt az eszemben. Belegondoltam abba is, mi lett volna, ha nem alakulnak ilyen szerencsésen a dolgok. Nagyon rossz volt belegondolni. Több, mint húsz éve ismerem, mindig része volt az életemnek. Bár az oviban még nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, ez gondolom annak tudható be, hogy a hajamnál fogva húzott le a hintalóról ( :) ), de a suliban már elválaszthatatlan barátnők lettünk. Általános után elkanyarodtak egymás mellől az útjaink, a főiskolás évek alatt viszont újra összekapcsolódtak. Bár ritkán találkozunk a munkánk miatt, de amikor sikerül, minden újra ott folytatódik, ahol gyerekkorunkban félbemaradt. A mi beszélgetéseinkben nincsenek kínos csendek, csak egyetértő hallgatások, féktelen, abbahagyhatatlan nevetések, nosztalgiázások, régi-régi szép emlékek.
Belegondoltam, mi lenne, ha nem lenne ilyen többé. Azt az űrt senki nem tudná betölteni, amit maga után hagyna. Az a baj, hogy ezekbe a dolgokba már csak akkor szoktunk belegondolni, amikor késő. Amikor megtörténik a baj, és van, hogy nem alakul ilyen szerencsésen az élet, és elveszítjük, akit szeretünk. Akkor már hiába szeretnénk elmondani neki, hogy mennyire fontos nekünk, vagy szeretnénk megölelni, megpuszilni, sajnos már nem kerülhet rá sor. Bármennyire elcsépelten hangzik, igaz, hogy addig kell valakit megbecsülni, míg még ott van nekünk. Ne szégyelljétek kimutatni az érzéseiteket, szeressetek és öleljetek most, hogy később ne bánjatok meg semmit.
Na,de elég a szomorkodásból! Hála és köszönet, hogy odafent ennyire vigyáztak rájuk! Most pedig a szokásos recept sem marad el. Volt egy szép darab szűzérme a fagyómban, amit anyu hozott, meg pár hozzávaló a hűtőben, a recept pedig csak úgy kipattant a fejemből. Egyszerű, bár nem egy szimpla hétköznap esti vacsorának ajánlom, inkább ráérős hétvéginek, mert kicsit pepecselős, de nyugi, csak egy kicsit.
.JPG)
Rakott gombás szűzérme
Hozzávalók:
- egy szép darab sertés szűzérme
- burgonya
- fűszerek
- gomba
- tejföl
- füstölt szalonna
Elkészítés:
Nem adok meg pontos mennyiségeket, mert ha elkap az ihlet, akkor csak összedobálok ezt-azt, és nem kezdek el méricskélni, a végeredményt viszont mindig élvezzük. Szóval a megtisztított krumplikat felkarikázzuk. Egy hőálló tálat kivajazunk, az aljában szép sorban elrendezzük a krumplikarikákat, egy kicsit megsózzuk, majd jöhet a szintén karikákra vágott, és befűszerezett szűzérme. Én sóztam, borsoztam, megszórtam sertés fűszerkeverékkel és (kövezzetek meg nyugodtan, de) egy pici fokhagyma granulátummal is. A húskarikákra jöhet a felszeletelt gomba, jelen esetben csiperke. Majd ezután újrakezdjük a sort, jöhet a krumpli, a hús, a gomba, és ismét krumplival zárjuk a sort.
Alufóliával lefedve előmelegített sütőbe tesszük, és a legmagasabb hőmérsékleten először puhulni hagyjuk. Én kb. fél-háromnegyed óra elteltével levettem róla a fóliát, megkentem tejföllel a tetejét, és megszórtam füstölt szalonna kockákkal. Visszatettem sülni, és amikor a teteje megpirult, le is kapcsoltam a sütőt. Én több mint egy órát sütöttem, de ez abszolút sütőerősségtől függ. Ha kész, savanyúsággal vagy tejföllel tálaljuk, jó étvágyat!
.JPG)
