Az idei nyarunk roppant mozgalmas, ami az itteni aktivitásomból is látszik. Egy hétig Görögországban nyaraltunk, a napokban pedig a jövőheti táborozást szerveztem gőzerővel. Valahogy már nincs kedvem több helyre menni idén, mert tudom, hogy már semmi sem múlhatja felül a kis görög kalandunkat.
Kefalóniában töltöttünk egy csodás hetet, ez egy az 1300 görög szigetből. Itt forgatták a 2001-es Corelli kapitány mandolinja című filmet, aminek Nicolas Cage és Penélope Cruz a főszereplői. Hazatérve néztük meg, és nosztalgiáztunk a gyönyörű tájak és az ottani türkizkék tenger láttán.
.JPG)
Este érkeztünk meg a kis szigetre, a gépünk egyenesen a tengerparton szállt le. Ha kicsit is továbbgurultunk volna a kifutón, a tengerben landoltunk volna. A lemenő nap fényében kanyarogtunk az apartmanig a rettentően szerpentines, szűk kis utakon egy hatalmas busszal több mint egy órát, mire végre megérkeztünk.
.jpg)
Vaksötétben sétáltunk le a partra, és meglepve tapasztaltuk, hogy a katalógusban hirdetett hosszú homokos strand helyett félig homokos, félig köves terepen kellett botladoznunk a sötétben. Na, gondoltuk magunkban, holnap majd jól megnézzük magunknak a napfényben, hogy hogy is van ez.
.jpg)
A sziget egyébként csodálatos, bár magas hegyeivel és irtózatosan szerpentines útjaival kicsit félelmetes, a kilátás mindenért kárpótol. A türkizkék víz és a csodálatos partok teljesen magukkal ragadtak minket. A legtöbb strand tényleg félig homokos, félig kavicsos, de voltunk végig homokos parton is a sziget egy másik pontján.
.jpg)
Első nap a kezdők lendületével feküdtünk ki napozni árnyék nélkül 20-as faktorszámú naptejjel, szépen le is égtünk mindketten. Én kevésbé, de az Édes elég rendesen, mivel viszonylag fehér bőrű. Így másnap bérelt napernyő alatt kucorogtunk egész nap, mert ereje aztán nagyon van ott a napnak.
.jpg)
A görögök végtelenül kedves népnek bizonyultak, és angolul remekül el lehetett velük beszélgetni, a rengeteg angol turistának köszönhetően. A kiszolgálás mindig figyelmes volt, az ételek pedig csodásak. Rengeteg tengeri herkentyűt ettünk, és sok finom helyi fogást. Most a reggelikről készült fotókat teszem fel, ugyanis a kedvenc pékségünkben egy alkalommal végigfotóztam az egész pultot. (Éhesen, bocs a képek minőségéért. :) )
.jpg)
A péksütik egy kis százaléka csupán igazi helyi specialitás. Mivel nagyon szeretnének kedvezni a nyugati turistáknak, az éttermekben, a pékségekben és a cukrászdákban is az ő szájízük szerint készítenek majdnem mindent. Voltak vegyes ízek is, de rengeteg croissant, donut (amerikai fánk), és csokis süti volt a polcokon. Az én kedvencem, bár roppant édesszájú vagyok, mégis a helyi sós krémsajttal ízesített spenótos csavart péksüti volt.
Egyenlőre ennyi, folytatás egy hét múlva, mert öt napig a hegyekben táborozok (munkaút, de remélem azért kikapcsolódni is lesz időm).
A Facebookon is megtaláltok!
