Aki volt kolis, vagy ebédelt egyszer is menzán, annak nem kell bemutatni azokat a tipikus ízeket. A szerencsés helybéli diákok mindig otthon ehettek, de a kolisoknak nem volt sok választási lehetőségük, csak a menza.
Sok vicces sztorit lehetne mesélni a konyhás nénikről, az öltözékükről, arról a kedvességről, amivel néha szinte kib…ák elénk a tányért. De nem ők voltak legendásan híresek, hanem maga a menzás kaja. A legtöbb történet arról szól, hogy milyen bűn rossz szokott lenni, és csoda, ha egy-két fogás kifejezetten finomra sikerül.
Aki menzakaján nevelkedett, az sok mindent látott, sok mindent tapasztalt, és kőkemény gasztronómiai túlélő-kiképzésben részesült. A menük közül volt, amit kifejezetten utáltunk, de voltak kedvelt kategóriába tartozó ételek is, még ha ez utóbbiból kevesebb is volt. Nosztalgiázásképpen itt a Grízes tészta receptje, amit többnyire örömmel fogadtunk, csak néha már marhára untuk.
Hozzávalók:
- búzadara
- pici olaj
- egy csipet só
- víz
- cukor
- széles metélt
- lekvár
Elkészítés:
A búzadarát egy csipet sóval pici olajon megpirítjuk. Alacsony vagy közepes erősségen pirítsuk, hogy ne égjen meg. Amikor már szép aranybarna, levesszük a tűzről, és felöntjük annyi vízzel, ami éppen ellepi. Fedővel letakarva 20 percig állni hagyjuk. Akkorra már jól megpuhul és összeáll a gríz. Egy villával széttörjük, és újra megpirítjuk addig, amíg ki nem szárad. Ha kész, kihűtjük és megcukrozzuk. Elkeverjük a kifőzött széles metélt tésztával, és lekvárral tálaljuk. Bármilyen lekvárral nagyon finom, de szerintem az eper és a sárgabarack megy hozzá a legjobban. Jó étvágyat!
