Eger 2. nap
A svédasztalos reggelik nagyon bőségesek voltak. Az sem volt gond, ha a vége felé mentünk kajálni, még akkor is volt bőven mindenből. A reggelit nem fotóztuk le, különben már olyanok lettünk volna a pincérek szemében, mint a japán turisták. A reggeli menü viszonylag ugyanaz volt, a 3. napra már kissé meg is untam. Mindig volt rántotta (sima és sonkás vagy kolbászos), bundás kenyér, sült és főtt virsli, ezerféle felvágott és péksütemény, többféle sajt, zöldségek, gyümölcsök, lekvár, müzlik, teák, kávék, gyümölcslevek. Mindig úgy jóllaktunk, hogy legszívesebben visszafeküdtünk volna az ágyba.
Az egész napot a napozásnak és az úszkálásnak szenteltük, koktéloztunk, élveztük a lazítás minden percét. Csak ebédelni mentünk fel a völgyből a városba, de előtte kigugliztuk a legközelebbi éttermet. Érdekes dolgot dobott ki, egy török éttermet. A neve: Török Pasa Konyhája. Na, gondoltuk már csak azért is elmegyünk, és megnézzük, hogy ki az a merész török, aki Egerben éttermet mert nyitni. :)
Egy forgalmas út szélén akadtunk rá, hangulatos kis hely, tradicionális berendezéssel és hagyományos török ételekkel. A házigazda nagyon barátságos volt, miközben készültek az ételeink, odajött hozzánk beszélgetni. Megkérdezte, hogy ugye nem egriek vagyunk? Csodálkoztunk, hogy miért kérdezi. Szomorúan mesélte, hogy hamarosan bezárja az éttermét, mert az egriek nem fogadták be. Valahol persze érthető a történelmük miatt, de mivel a török fürdőjük is sok turistát vonz, és hasznot hoz, nem értem, hogy mi bajuk lehet az étteremmel.
Az ételeinkre várni kellett, de egy cseppet sem bántuk, mert mindent friss hozzávalókból abban a percben készítettek el, így megérte a várakozást. Ízlésesen tálalt nagy adagokat kaptunk, nagyon finom volt. Sajnáltuk a házigazdát, de mondtuk neki, hogy jöjjön Debrecenbe, ilyen jó török éttermünk úgy sincs. Azt mondta, lehet, hogy megfontolja a költözést, mert egy barátja már szintén előállt ezzel az ötlettel. Megnéztem a honlapot, sajnos már be is zártak... Remélem találkozok még a vendégszerető merész törökkel.
A hotel vacsorája most mondhatni unalmasabb volt: csirkepöri nokedlivel, rántott gomba, májjal töltött karaj, és fogasfilé szezámos-tökmagos bundában. Csirkepörivel indítottam, így nem sok hely maradt a többinek, inkább csak kóstolgattam. A desszert somlói galuska volt, rájöttem, hogy a magyar éttermek csak ezt, a palacsintát és a gesztenye pürét ismerik. Vacsora után az egyik közeli pincében vásárolt bort iszogattuk a szobánkban, remek nap volt.
