Szombaton elkezdtük a szokásos karácsonyi utazgatásunkat. Most az első állomáson vagyunk, Szatmárnémetin, a drága családjánál. Még indulás előtt kisütöttem 86 darab mézeskalácsot, bedobozoltam, és hoztam magammal. Most nem csak simát sütöttem, megbolondítottam őket egy kis aszalt gyümölccsel: sárgabarackkal, szamócával és áfonyával.
Itt annyi finomság van, hogy nem kell főznöm, csak besegítek a vendégváró asztal körül. Itt még él az a szép szokás, hogy a rokon családok látogatóba mennek egymáshoz karácsonykor, és vendégül látják egymást. Már előre félek, hogy mennyit fogunk enni, bár holnap már megyünk is a második állomásunkra a szüleimhez Eperjeskére.Ott is inkább vendég szerepben leszünk, bár anyuval biztos fogunk közösen is sütni-főzni. Így lesz sok finomság, az én feladatom mindig a mézeskalács, amiből nem lesz hiány, ő pedig a szokásos bejglit süti, na meg még sok mást.
Minden kedves olvasómnak Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok, és finomságoktól roskadozó asztalokat!
