Kockalány konyhája

Múlt héten szóltak a banktól, hogy megkapjuk a hitelt, aminek nagyon örültünk. Ma aláírtunk mindent a bankban és a közjegyző előtt. A közjegyzőhöz Nyíregyházáig utaztunk, mert a szabadságolások miatt csak őt lehetett elérni. A szüleim is felutaztak vidékről, jó volt ez a kis út arra, hogy beszélgessünk egy nagyot.

Most már csak annyi van hátra, hogy egy héten belül átutalják a pénzt a tulajdonosnak, és költözhetünk is. Meglesz a programunk az elkövetkező délutánokra is, mert ágyat, hűtőt, mikrót, csillárokat és még sok apróságot kell beszereznünk. Biztos vagyok benne, hogy lejárjuk a lábunkat, mire megtaláljuk mindenből a megfelelőt, de kellemes teher lesz a keresgélés. Alig várom már, hogy berendezzük olyanra, amilyenre mi szeretnénk, és nem kell engedélyt kérni a tulajdonostól, hogy beverjünk egy szeget a falba.

A múltkor megláttam az egyik női magazinomban a mekiben kapható Karamellás sajttortát. Nagyon guszta volt a képen, megtetszett, így elkészítettem az itthoni változatát. Nem lett olyan tökéletes a kinézete, mondjuk én nem is használtam photoshopot. Az íze pont olyan lett, mint amilyenre számítottam. Krémes, habos, kellemes, picit savanykás a krémsajt miatt, de ezt tökéletesen kompenzálta a tetejéről lecsordogáló karamell.

                 A széle kicsit túlsült, de ezt feledteti a lecsordogáló karamellpatak

 Karamellás sajttorta

Hozzávalók:

A tésztához:

-          25 dkg édes keksz

-          15 dkg vaj

A krémhez:

-          50 dkg tejszínes natúr krémsajt vagy mascarpone

-          1 nagy dobozos tejföl

-          3 db. tojás

-          1 cs. vaníliás cukor

-          ízlés szerinti cukor (kb. 12 dkg)

-          kb. 5 ek. liszt

-          1 cs. tejkaramella

Elkészítés:

A tésztához ledaráljuk a kekszet, és elkeverjük az olvasztott vajjal. Sütőpapírral kibélelt tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütjük. Közben elkészítjük a krémet is.

A sajtkrémet elkeverjük a tejföllel, a liszttel, ízesítjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Robotgéppel simára keverjük, és egyenként hozzáadjuk a tojásokat is. (Ne ijedj meg a túl híg krémtől, majd a liszt szépen besűríti sülés közben, annyit adj hozzá, amennyire keményre szeretnéd a sütid.) A krémet ráöntjük a kekszes tésztára, és betesszük egy órára sülni a sütőbe.

Alacsony fokozaton süssük (de akinek gyenge a sütője, közepes fokozaton), majd a 40. percben szórjuk meg a tetejét az apróra vágott karamellával (ez majd nagyon gusztán ráolvad). Ha kész, kihűlés után egy napot (minimum egy éjszakát) pihentessük a hűtőben, utána lehet fogyasztani. Nagyon finom és laktató desszert.

Minden ember álmodozik valamiről. Valaki új autóról, valaki kertes házról (mint én), valaki egzotikus utazásról vagy boldog párkapcsolatról. Mindenki mást tart fontosnak. A beteg ember számára az egészség az álom, míg az, aki egészséges egészen addig nem értékeli, amíg el nem veszíti.

A legtöbbünk sajnos megmarad az álmodozásnál. Pedig vonzás törvénye ide vagy oda, ha csak ülünk, és gondolatban gyártjuk a képeket, még nem fog történni semmi. De nagy adag bátorsággal és merészséggel szinte bármit el lehetne érni, ha mernénk cselekedni. A legtöbben nem merünk, mert azt láttuk a szüleinktől, hogy mindig a jól bevált biztosat választották, a bizonytalan és ismeretlen jobb lehetőség helyett. Mert ők is ezt látták az ő szüleiktől, és így tovább. Így mi is szépen visszük magunkkal tovább ezt a mintát, egészen addig, míg lesz egy bátor fekete bárány a családban, aki mer tenni.

Egyesek úgy tartják, nem minden estben elég a tettvágy, ha a megfelelő háttér nincs meg. Ezzel én nem értek egyet, sok olyan történetet olvastam vagy hallottam, amikor egy szegény, egyszerű ember mert nagyot álmodni, és volt bátorsága tenni is érte. Sok ilyen megható történet kering a neten, bátorságról, kitartásról. Miért ne lehetnénk mi azok az emberek, akikről ezek a történetek szónak?! Csak egyszer kellene kipróbálni, és merni belevágni valamibe, amire vágyunk. Végülis mi rossz történhetne?! Max nem sikerül, de mi akkor is megpróbáltuk, és büszkék lehetnénk magunkra.

De jöjjön a recept. Tésztasalátát készítettem, mert az Édes nagyon szereti, én annyira nem rajongok érte, de megeszem. Ahhoz képest, hogy most csináltam először, nagyon jól sikerült, csak máskor kevesebb adagot csinálok kettőnknek, mert nem volt buli több napig ezt enni, én hamar megunok mindent. Finom és laktató, önmagában (hús nélkül) is megállja a helyét.

Tésztasaláta

Hozzávalók:

-          1 cs. orsó tészta

-          1-2 doboz tejföl

-          majonéz

-          egy fej lilahagyma

-          konzerv kukorica

-          15 dkg sonka

-          só, bors

Elkészítés:

A tésztát sós vízben kifőzzük, lecsepegtetjük és elkeverjük ízlés szerinti tejföllel és majonézzel (érdemes többet tenni belőlük, mert felszívja a tészta). A sonkát és a lilahagymát felkockázzuk, és a tésztához adjuk. Végül a lecsöpögtetett kukoricát is, és jól elkeverjük. Ízesítjük sóval, borssal, és már készen is van. Tálalásig a hűtőben tartjuk, majd valamilyen hússal kínáljuk, én sült csirkecombot készítettem hozzá. Jó étvágyat!

Még mindig a lakásunkra várunk. Mikor belevágtunk, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok gond lesz vele. Mostanra sikeresen végtörlesztettek a tulajék, és elindult a hitelügyintézésünk. Épp a bank válaszára várunk. Már alig várom, hogy szóljanak, egyből ugrok csomagolni. Bár a cuccunk nagy része dobozokban és zsákokban pihen május óta. El sem hiszem, hogy azóta csak várakozunk.

Az idő is szorít bennünket, mert szeptember 1-től diákoknak akarják kiadni a szobánkat, állítom ez valami átok. Na, de ha meglesz a saját, nem lesz több kiszolgáltatottság, végre biztonságban érezhetjük magunkat. El sem tudom mondani, mennyire várom, életem legszebb napja lesz. :)

Hétvégén megkívántuk a Gyrost. Igaz, hogy sokat kell pepecselni vele, míg minden elkészül, de megéri a macerát. A pasik imádják, az Édes is. Mondjuk ő mindent szeret, amiben hús van. Vacsorára nem ajánlom, vagy csak nagyon ritkán, mert túl nehéz, mi is ebédre ettük. Csináltam hozzá salátát és tartármártást is, ahogy a tipikus magyar változathoz szoktak a gyorsbüfékben. Azt hiszem lett olyan jó, mint az övék, sőt.

 Gyros

Hozzávalók:

-          fél kiló csirkehús (mell, comb, de nyesedék is jó)

-          szárnyas fűszerkeverék

-          kb. 1 kiló krumpli

-          1 kis fej káposzta

-          2-3 paradicsom

-          1 fej lilahagyma

-          1 nagy dobozos tejföl

-          majonéz

-          kevés ketchup és mustár

-          só, bors

-          pici citromlé

-          pici cukor

Elkészítés:

A megtisztított csirkehúst csíkokra vágjuk, befűszerezzük sóval, borssal, szárnyas fűszerkeverékkel. Egy serpenyőben elkezdjük sütni, közben a megtisztított és hasábokra szeletelt burgonyát is kisütjük (nem szükséges két serpenyőt befogni, ha előbb a krumplit sütöd ki egyben, utána pedig a húst). Ha a hús és a krumpli készen van, jöhet a saláta.

A káposztát lereszeljük káposzta reszelőn, a hagymát felkarikázzuk, a paradicsomot cikkekre vágjuk. Egy tálban összekeverjük a zöldségeket, és elkészítjük a tartásmártást is. A tejfölben elkeverjük az ízlés szerinti majonézt, kevés ketchupot és mustárt, pici citromlevet, cukrot, és sóval, borssal ízesítjük. A tányér aljára a sültkrumpli kerül, rá a hús, arra a saláta, majd az egészet lecsorgatjuk a mártással (sajtot is reszelhetünk a tetejére), jó étvágyat!

Most, hogy egy picit hűvösebbre fordult az idő, jobban esik a melegebb, főzött gyümölcsleves. A hideg krémleveseket majd elővesszük, ha újra forró napok lesznek. Még mindig nagy a választék a piacon a friss gyümölcsökből, bár már leáldozóban van néhányuk szezonja. Nálunk most a szilva az aktuális kedvenc, nagyon finom levest készítettem belőle.

Rövid idő alatt elkészül, és nem igényel sok előkészületet. Talán nincs is összeillőbb páros a szilva-fahéj kombónál, azt hiszem egymásnak teremtették őket. Nem is tettem bele egyéb gyümölcsöt, most csak a szilváé a főszerep. Nagyon jól sikerült, egy pillanat alatt eltüntettük.

Fahéjas szilvaleves

Hozzávalók:

-          60 dkg szilva

-          1,5-2 liter víz

-          1 nagy dobozos tejföl

-          1 cs. vaníliás pudingpor (főzős)

-          1 cs. vaníliás cukor

-          ízlés szerinti cukor és fahéj

-          egy pici őrölt szerecsendió

Elkészítés:

A szilvát megmossuk, kimagozzuk. Szeletekre vagy kockákra vágjuk, és feltesszük a vízben főni. Amikor felforrt, azonnal levesszük alacsony fokozatra, nehogy szétfőjjön. Ízesítjük cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal és egy pici szerecsendióval. A tejfölben elkeverjük a pudingport, és merünk hozzá a levesből. Ezzel a keverékkel besűrítjük a levest, és egy-két perc után már le is vesszük a tűzről. Langyosra hűtve tálaljuk, jó étvágyat!

A maihoz hasonló kánikulában életmentő tud lenni egy hűvös finomság, főleg ha még friss, gyümölcsös is. Ha mást nem is kívánunk meg a nagy melegben, egy hideg krémleves nagyon jól tud esni. Mindegy, hogy zöldségből vagy gyümölcsből készíted, bármelyikből készülhet egészséges frissítő.

Én a múltkori isteni Őszibarack krémleves után, valami ugyanolyan finomra vágytam, így elkészítettem nektarinból. A recept ugyanaz, egy dologban tér el csupán, a végén feldobtam egy kis kókusszal. Én csak a tetejére szórtam egy kicsit, de bele is lehet keverni. Nem is gondoltam, hogy ilyen jól fog menni a kókusz íze a nektarinhoz. Figyelem, kizárólag édesszájúaknak ajánlom! :)

Kókuszos nektarin krémleves

Ismét itt egy zöldséges finomság, most éppen egy padlizsános, a francia lecsó óta nagyon megszerettem. Az egyik szakácskönyvemben leltem rá erre a gyöngyszemre a tepsis finomságok között. Nem igényel nagy előkészítést, különleges, mégis egyszerűen készül. Török csirkemell néven fut, nem tudom, mitől török, de finom, úgyhogy nem is érdekel.

Ha a gyereket vagy a párodat nehezen tudod rávenni a zöldségevésre, ezzel kísérletezz. Hús is van benne, de zöldség is, remekül összepasszolnak benne az ízek, így már csak nem hagyják a tányéron.

Török csirkemell

Hozzávalók:

-          4 nagyobb csirkemell

-          1 közepes padlizsán

-          2 vöröshagyma

-          2 paprika

-          4 gerezd fokhagyma

-          1 nagy dobozos tejföl

-          só, bors

-          szárnyas fűszerkeverék

-          pici vaj

Elkészítés:

A megtisztított csirkemelleket megfűszerezzük sóval, borssal, szárnyas fűszerkeverékkel és 2 gerezd zúzott fokhagymával (ha nincs friss fokhagyma, megteszi a granulátum is). 10 percig állni hagyjuk (de tovább is pácolhatjuk), majd kevés vajon vagy olajon hirtelen megpirítjuk mindkét oldalukat.

Vajjal kikenünk egy hőálló tálat vagy tepsit, az aljára kockázzuk a megtisztított padlizsánt, rá a két csíkokra vágott paprikát, végül a két felkarikázott vöröshagymát. A zöldségeket megsózzuk, és rátesszük a sült csirkemelleket. A tejfölt elkeverjük a maradék két zúzott fokhagymával, majd ráöntjük a húsra. Előmelegített sütőben közepes vagy erős fokozaton 45-60 perc alatt készre sütjük. Én a végén olvasztottam rá egy pici sajtot is, nem ártott neki, sőt! :) Jó étvágyat hozzá!

Mint a legtöbb nő, én is nagyon édesszájú vagyok. Nekem is pont azok a csokik a kedvenceim, mint Gombóc Artúrnak, azaz „… minden olyan csokoládé, amit csak készítenek a világon.”. De persze a kekszeket és egyéb édességeket sem vetem meg. Mikor mire fáj a fogam, most például valami kókuszosra. Így jött az ötlet, hogy házi Raffaellót készítsek. Sikerült is egy nagyon jó receptet beszerezni, na meg kaptam két csomag tejport, úgyhogy egy darabig lesz mihez nyúlni (bár lehet, hogy nem lesznek hosszú életűek).

Meglepően gyorsan és egyszerűen készül, csak legyen cérnája kivárni az ember lányának a dermedési időt. De a végeredmény mindenért kárpótol, komoly önfegyelemre lesz szükséged, hogy abba tudd hagyni a golyócskák egymás utáni bekapdosását. Jajjj, annyira finom!

Raffaello

Hozzávalók:

-          160 g tejpor

-          96 g vaj

-          85 g porcukor

-          80 g kókuszreszelék

-          60 ml víz

-          mandula

-          + kókuszreszelék a beforgatáshoz

Elkészítés:

Egy lábasban feltesszük főni a vizet a porcukorral. Közben egy tálban elkeverjük a tejport a kókuszreszelékkel. Ha felforrt a víz, és elolvadt benne a cukor, hozzáöntjük a kókuszreszelékes tejporhoz. Beleöntjük az olvasztott vajat is, és jól elkeverjük. A masszát egy órára a hűtőbe tesszük dermedni. Majd kis golyókat formázunk a tenyerünk között, a közepébe tehetünk mandulát is, és beleforgatjuk a maradék kókuszreszelékbe. Akinek túl lágy lenne a formázás után, az egy rövid időre beteheti a fagyasztóba, aki türelmesebb, a hűtőbe. Ja, és a lakatot le ne felejtsétek a hűtőről. :)

Kicsit elszomorít, hogy hamarosan vége a nyárnak, és lassacskán eltűnnek a piacról a friss zöldségek és gyümölcsök. Míg még vannak, addig kell kihasználni őket, így igyekszek mindig valamilyen gyümölcsös levest, vagy zöldséges fogást készíteni.

A cukkinit idáig nem nagyon használtam, nem is tudom, miért. De a múltkori isteni francia lecsóban jól szerepelt, gondoltam bevetem újra. Zöldséges finomságok között keresgéltem a neten, amikor rátaláltam a Cukkini ropogós receptjére. Nagyon egyszerűen hangzott, így azonnal kipróbáltam. Vacsorára ettünk, lehet, hogy érdemesebb lenne máskor ebédre elkészíteni, mert nagyon laktató. Plusz olaj helyett lehet, hogy legközelebb sütőben sütöm, hogy ne tudja beszívni az olajat. Egyébként pont olyan, mint a lapcsánka, csak épp cukkiniból készül.

Cukkini ropogós

Hozzávalók:

-          2-3 közepes cukkini

-          2 tojás

-          4 ek. liszt

-          só, bors

-          olaj

-          kevés fokhagyma (esetleg fokhagyma granulátum)

Elkészítés:

A cukkinikat megmossuk, ha vastag a héjuk, meghámozzuk, de ha vékony, nem szükséges. Almareszelőn lereszeljük, majd ízesítjük sóval, borssal, fokhagymával. Hozzáadjuk a tojásokat és a lisztet (én sokkal több lisztet használtam, mint amennyit a recept írt, talán túl nagyok voltak a tojások). Az egészet jól elkeverjük, és kis lángosokat szaggatva, forró olajban kisütjük. Vigyázzunk, hogy ne legyenek túl vastagok, mert nyers marad a belsejük. Mindkét oldalát jól megsütjük, hadd legyen jó ropogós. Bármilyen öntettel finom, én tartármártást készítettem hozzá. Jó étvágyat!

Majdnem elfelejtettem feltenni a hétvégén elkészített fincsi Őszibarack krémleves receptjét. Még jó, hogy eszembe jutott, mert az édesszájúak nagyon fogják szeretni. Főzés nélkül készül, hideg krémleves, fülledt nyári napokra tökéletes.

Szüleim meglátogattak a hétvégén, mert velük még nem ünnepeltem meg a szülinapomat. Anyuval megegyeztünk, hogy én készítem a levest, ő hozza a másodikat és a tortát. Csirkepörit hozott nokedlivel (imádom) és csokival jó vastagon leöntött Túrókrém tortát. Hú, nagyon jóllaktunk mind a négyen, főleg, hogy még én is csináltam egy plusz desszertet, Raffaellot. Minden nagyon finom volt, majd’ kipukkantunk, a torta előtt még egy szünetet is kellett tartanunk.

Őszibarack krémleves

Hozzávalók:

-          11 db. őszibarack (+1-2 a díszítéshez)

-          2 dl tejszín

-          6 dl tej

-          1 cs. keverős vaníliás pudingpor

-          4-5 ek. cukor

-          2 ek. méz

-          1 cs. vaníliás cukor

-          fahéj

-           pici őrölt szerecsendió vagy szegfűszeg

Elkészítés:

A barackokat megmossuk, kimagozzuk, botmixerrel összeturmixoljuk. Hozzáadjuk a tejszínt, egy deci tejet, és ízesítjük cukorral, vaníliás cukorral, mézzel, fahéjjal, pici szerecsendióval. A pudingport elkészítjük a tasakon található leírás szerint a fél liter tejjel, és a barackos krémhez adjuk. Ha túl sűrű, önthetünk bele még több tejet. A kész krémlevest visszatesszük tálalásig a hűtőbe, mert hidegen az igazi. Tálaláskor pár szelet őszibarackkal vagy tejszínhabbal díszítjük. Ha sűrűbb állagúra készítjük, nemcsak levesként, hanem desszertként is megállja a helyét. Jó étvágyat!

Az Édes elvitt vacsorázni a No.1 Bisztróba a szülinapomon, és milyen jól tette. Ha nincs ez a jó kis esti program, nem is érzem, hogy szülinapom van. Olyan nap volt, mint a többi, ezért utálom, ha hétköznapra esik. Ha nem írnak pár százan a Facebook falamra, és ő nem veti be ezt a meglepit, egy csepp ünnepi hangulatom sem lett volna.

A Bisztró elegáns hely, hangulatos berendezéssel és világítással. A pincér udvariasan szolgált ki minket, jól viselte a kisebb hülyeségeinket is, szívesen válaszolt a kérdéseinkre. Az étlap nem tetszett, és nem a tartalma, hanem az ormótlan mérete miatt. Még egy férfi kezében hagyján, de egy nőében nagyon durván mutat. A kínálat lehetne nagyobb, bár nem tudom, milyen időközönként frissítik az étlapot.

                          A lesifotókat a Drága készítette mobillal, őt lehet szidni a minőségért:)

Ő az étlapról választott, a Házi morzsában sült nyeles karaj, kecskesajtos nyári salátával elnevezésű fogást szemelte ki, én nem találtam magamnak megfelelőt, pedig nem vagyok válogatós, így kikértem a chéf ajánlatát. Ez a következő volt: Házi boursines csirkejava hagymás újburgonyával és padlizsánkrémes salátával (nem biztos, hogy szó szerint idéztem, megpróbáltam emlékezetből összerakni a nevét).

                          Nem volt türelme a fotózáshoz, ha kaja van előtte, nem tud várni

Finomak voltak a fogásaink, mindkettőnknek tetszett minden. Bár ránézésre kicsinek tűntek az adagok, de evés közben rájöttünk, hogy milyen laktatóak. A végén be is segített nekem, mert egyedül nem bírtam volna megenni. Desszertet nem kértünk (már nem fért volna), viszont a ház ajándékaként kaptunk egy-egy pohár Prosecco-t (olasz habzóbor), finom volt, bár én hiányoltam belőle az édes ízt, de ez az én hibám, túl édesszájú vagyok. A rendelt italaink is minőségiek voltak.

Ha étteremkritikát kellene írnom a Bisztróról, nyugodt szívvel ajánlanám mindenkinek, kellemes hely, kifogástalan kiszolgálással, minőségi fogásokkal, és a kategóriájának megfelelő árakkal. Továbbra is szívesen látogatjuk majd.

Amikor az ember egy kis faluban nő fel, ahol sok állat és növény veszi körül, felnőve viszont elkerül a nagyvárosba, és panelbe kényszerül, óhatatlanul is előjön a honvágya. Vágyakozik egy kis zöld után, egy kert után, ahová kiszaladhat, és paradicsomot hozhat be a reggelihez, vagy a fa tetejében ülve eheti a gyümölcsöt.

Nekem is nagy álmom egy kertes ház, de most még nem engedhettük meg magunknak, hogy azt vegyünk. Az adásvételi szerződést már aláírtuk, jövő héten indul a hitelügyintézésünk, ha minden igaz, egy hónap múlva már be is költözhetünk az új lakásba. 10. emeleti, szóval a kilátás gyönyörű lesz, de kicsit tatok tőle, mert öt emeltnél még nem laktam magasabban. Bár idővel biztos megszokjuk. De biztos azon leszek a jövőben, hogy sikerüljön egy kertest venni, ahol szabadon szaladgálhatnak majd a gyerekeink, és gond nélkül tarthatunk kutyát, macskát.

Most Málnás browniet sütöttem, mert tudtam, hogy az édes, tömény csokihoz remekül fog passzolni a savanykás málna. Valóban nagyon jól kiegészítik egymást, seperc alatt elfogyott egy tepsivel. A brownie alapreceptet a legelső bejegyzésemben találjátok meg, a málnát a sütőbe rakás előtt nyomkodjátok bele. Szépen megszínesíti a browniet, és isteni málnaillat árasztja be a konyhát sülés közben.

Emlékeztek még a jópofa 2007-es Pixar animációs filmre, a L’ecsóra? Aki nem látta volna, egy Remy nevű patkány a főszereplője, akinek az álma, hogy séf legyen egy párizsi étteremben. Nagyon édes mese, nem csak kisgyerekeseknek ajánlom. Remy nagyon jól főz, többek között a francia lecsót is elkészíti, a Ratatouille-t (ejtsd: ratatuj). Tavaly nyár óta birizgálta a fantáziámat, hogy el kellene készíteni, de valamiért halogattam, mint oly sok minden mást (aki nem tudná, a halogatás nagymestere vagyok). :)

Most végre megfőztem, azt nem mondanám, hogy az eredeti recept szerint, de nagyon finomra sikeredett, úgyhogy a jövőben maradok ennél a változatnál. Az Édes nagyon félt, mert tart mindentől, aminek vad neve van, egészen addig nem tudtam megnyugtatni, hogy jó lesz, míg meg nem kóstolta. Akkor nem győzte mondogatni, hogy ez jó, finom, nem gondolta volna. Remélem, lassan rájön, hogy minden, amit én készítek, az csak finom lehet. :)

Francia lecsó (Ratatouille)

Hozzávalók:

-          2 kisebb padlizsán

-          1 közepes cukkini

-          2 lilahagyma

-          2 fokhagyma

-          2 pritamin paprika (egy piros és egy sárga)

-          3 paradicsom

-          1 kápia paprika

-          só, bors

-          petrezselyem

-          majoranna

-          pici oregánó

Elkészítés:

Az eredeti receptben külön sütnek meg minden zöldséget, majd összefőzik őket, de én időhiány miatt mindent egyszerre, egymás után dobáltam a wokba. Utólag nem értek egyet a talált receptben a zöldségek sütésének sorrendjével, mert a padlizsánnal kezdtek, ami a végül pépesre főtt, de nem volt baj, mert így szaftosabb lett a végeredmény, amit kifejezetten szeretek. De ha valaki meg szeretné őrizni a padlizsánkockák épségét, az ne a most következő sorrendben adja hozzá.

A wokban olajon kissé megpirítjuk a hosszúkás darabokra vágott hagymát, és az apróra vágott fokhagymát. Minden zöldséget megtisztítunk, és nagyjából azonosra kockázunk. Először a padlizsán kerül a hagymához, rövid sütés után a cukkini követi, majd a paprikák. Figyeljünk oda, ha elfőné a levét, kevés vízzel vagy fehér borral lehet pótolni.

Időnként kevergetve addig főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak. Végül a meghámozott és nagyobb gerezdekre vágott paradicsomot is hozzáadjuk (forró vízbe téve könnyen lehúzható a héja). A paradicsom hamar összefő, ezért csak rövid ideig főzzük. Ízesíthetjük sóval, borssal, petrezselyemmel, kevés majorannával és pici oregánóval. Az eredeti fűszerezés kakukkfüvet, bazsalikomot, esetleg kevés rozmaringot ír.

Ha a paradicsom is megpuhult, le lehet venni a tűzhelyről, tányérokba szedni, és teljes kiőrlésű rozs vagy korpás kenyérrel tálalni. Aki csípősen szereti, tehet bele chili paprikát vagy jó magyar csípős paprikát. Aznap is nagyon finom, de talán másnap, amikor összeérnek az ízek, még jobb. Jó étvágyat!

Már régóta terveztem elkészíteni a mai fogást, az ötlet pár hete pattant ki a fejemből. Bevallom nem volt kellemes hosszú távon a tűzhely mellett szaunázni, de megérte a szenvedést. Guszta lett, mintha csak egy menő étteremben készült volna, és nagyon finom. A Drága teli szájjal mormolta a dicsérő szavakat, ami tőle nagy szó, mert nagyon kritikus. Szóval nagyon jól sikerült.

Brokkolis-karfiolos csirke sajtos besamel mártással

Hozzávalók:

-          1 kiló csirkemell

-          só, bors

-          szárnyas fűszerkeverék

-          fokhagyma granulátum

-          1 közepes fej brokkoli

-          1 kis fej karfiol

-          10 dkg sajt

A besamelhez:

-          2 ek. vaj

-          2 ek. liszt

-          5 dl tej

-          só, bors

-          szerecsendió

Elkészítés:

A megtisztított csirkemellet közepesen vékony szeletekre vágjuk, és ízlés szerint befűszerezzük. Én sóztam-borsoztam, megszórtam szárnyas fűszerkeverékkel és fokhagyma granulátummal. Kiolajozott tepsibe vagy hőálló tálba tesszük a fűszeres hússzeleteket, és előmelegített sütőben magas fokozaton elkezdjük sütni.

Míg a hús sül, a brokkolit és a karfiolt megtisztítjuk, rózsáira szedjük, és forró vízben pár percig főzzük (ha friss a zöldség). Ha gyorsfagyasztott zöldségből dolgozunk, elég kiolvasztani, vagy leöblíteni meleg vízzel. A kissé megpuhult brokkolit és karfiolt egyenletesen elosztjuk a félig megsült csirkemell tetején, megsózzuk, és visszatoljuk a sütőbe.

A besamel mártáshoz egy lábasban felforraljuk a tejet, majd félretesszük. A vajat megolvasztjuk, elpárologtatjuk belőle a vizet, és hozzáadjuk a lisztet. Jól elkeverjük, és alacsony lángon, vigyázva, nehogy leégjen, megpirítjuk. Ezután folyamatos keverés közben apránként hozzáadjuk a forró tejet. Szép sima mártást kapunk, pár percig főzzük, aztán elzárjuk alatta a gázt, és ízesítjük sóval, borssal, egy csipet szerecsendióval.

A mártást a brokkolis-karfiolos húsra öntjük úgy, hogy mindenhová jusson belőle, és beborítjuk jó vastagon reszelt sajttal. Visszatoljuk a sütőbe, de már csak egy-két percre alacsony fokozaton, hogy ráolvadjon a sajt. Ha kész, kockákat vágunk belőle, és tetszőleges körettel tálaljuk. Jó étvágyat!

Nyáron nem szeretem a nagyon habos és túl édes sütiket, ilyenkor jobban esnek a natúr ízek. A kekszeket és aprósütiket azért részesítem ilyenkor előnyben, mert ezeket a nagy melegben is lehet szállítani, nem fognak szétolvadni a dobozban munkába menet.

Sok a munka az új helyen (gondolom ezt a ritkuló jelenlétemből észrevettétek), és ha két étkezés között megéhezek, egy-egy kekszet akkor is be tudok kapni, ha nincs időm megállni pihenni. Ezt a receptet most próbáltam ki először, de rendszeresíteni fogom, mert egyszerű, nagyon hamar elkészül, és mindig megtalálhatóak otthon a hozzávalói.

Omlós pudingos érmék

Hozzávalók:

-          25 dkg margarin

-          25 dkg liszt

-          10 dkg porcukor

-          1 cs. vaníliás cukor

-          10 dkg pudingpor (eper, csoki, vanília)

Elkészítés:

A puha margarinnal elkeverjük a porcukrot és a vaníliás cukrot. Hozzáadjuk az átszitált lisztet, és alaposan összekeverjük. Ezután annyi részre osszuk a masszát, ahányféle ízűre szeretnénk készíteni. Én három ízűt csináltam, az egyikhez vaníliás pudingport, a másikhoz csokisat, a harmadikhoz pedig epreset adtam.

Miután kikevertük az ízeket, kis golyókat formázunk a masszákból a tenyerünk között (kb. egy kisebb diónyit). A golyókat sütőpapíros tepsibe tesszük egymástól kis távolságra, és egy villával kissé összenyomjuk őket. Így kis érmeformákat kapunk, és 3-4 vonalas mintát a tetejükre. Közepes vagy alacsony fokozaton 15-20 perc alatt készre sülnek, de még a megpirulásuk előtt ki kell őket venni.

Rácson kihűtjük, majd elrendezzük őket egy tányéron. Nagyon jól mutatnak, formásak és szép színesek (a csokipudingos barna, az epres rózsaszín, a vaníliás pedig sárga lesz). Türelmetlenül vártam, hogy kihűljenek, hogy gyorsan bekapdossak belőlük. Garantáltan pillanatok alatt elfogynak. Hamar a gyerekek kedvencévé válhat ez a süti, sőt, velük együtt is készíthető, annyira egyszerű.

Nyáron sűrűn eszünk valamilyen gyümölcslevest, mert a nagy melegben jobban esnek a könnyebb levesek, a laktatókat meghagyjuk a hideg hónapokra. Hétvégére Almás köszmételevest főztem, mert a Drága szereti a köszmétét (vagy egrest, ki hogy ismeri). Nekem nem a kedvencem, de egyszer egy évben, amikor szezonja van, megfőzöm neki, hadd örüljön. :)

Finom lett, úgy készítem, mint a sima gyümölcslevest. Alma azért kell bele, mert önmagában elég savanyú, de valamilyen édes gyümölccsel kombinálva jobban élvezhetővé válik az íze. Plusz vaníliapudingot is használok a besűrítésre, és a még finomabb íz elérésére.

Almás köszmételeves

Hozzávalók:

-          3 db. édes alma

-          60 dkg köszméte (egres)

-          2 l víz

-          kb. 20 dkg cukor

-          fahéj

-          1 cs. vaníliás pudingpor

-          1 nagy dobozos tejföl

-          pici szerecsendió

Elkészítés:

Az almákat megmossuk, kivágjuk a magházukat, nagyobb kockákra vágjuk őket, és feltesszük a vízben főni. Ha felforrt, megcukrozzuk (ízlés szerinti mennyiséggel), fahéjjal és pici szerecsendióval ízesítjük. Ha az alma kezd megfőni, hozzáadjuk a köszmétét is. Előtte alaposan megmossuk és megtisztítjuk (levágjuk a szárát és a száraz virágát). Ezután rövid ideig főzzük csak, és alacsony fokozaton, mert a köszméte hamar szétfő. Közben a tejfölben elkeverjük a vaníliás pudingport, és merünk a levesből a masszához, jól elkeverjük, és a levesbe öntjük, így nem fog kicsapódni. Ezzel besűrítjük a levest, egy-két perc után le is vehetjük a tűzhelyről. Tányérokba szedve kihűtjük, majd tálaljuk. Jó étvágyat!

Mindig is nagyon szerettem a töltött káposztát, anyunál jobban nem csinálja senki a világon. Az Édesnek nem a kedvence, de azért megeszi, én viszont alig tudok vele betelni. Jó kis magyaros kaja, de nem kell zsírban tocsognia, hogy finom legyen. Friss, ropogós kenyérrel és tejföllel szeretjük igazán. Mivel szabolcsi származású vagyok, a recept az ottaniak ízlését képviseli.

Hozzávalók:

-          fél kiló rizs

-          fél kiló darált sertéshús (pl. lapocka)

-          só ízlés szerint (1 ek.)

-          1 csapott tk. bors

-          1 csapott ek. pirospaprika

-          1 nagy és egy kis fej vöröshagyma

-          2 gerezd fokhagyma

-          üveges/konzerv paradicsompüré

-          1 közepes fej káposzta

Elkészítés:

A rizset megmossuk, lecsepegtetjük, majd ízesítjük sóval-borssal, apróra vágott fokhagymával, és a nagyon apróra kockázott kisebbik fej vöröshagymával (gazdagíthatjuk még felkockázott zöldpaprikával is, nagyon jó ízt ad neki). Végül a darált húst is hozzáadjuk, és jól elkeverjük. 4 evőkanál olajon megfonnyasztjuk a felkockázott nagyobbik fej vöröshagymát, és a tűzről levéve elkeverjük a pirospaprikával. Ezt is a masszánkhoz adjuk, és jó alaposan összekeverjük (egy pici paradicsompürét is adhatunk még hozzá).

A káposzta külső leveleit leszedjük, a fejet megmossuk, és kivágjuk a torzsáját (ne dobjuk ki, még szükségünk lesz rá). Vizet forralunk, ha már lobog, beletesszük a káposztát, és két perc fonnyasztás után elkezdjük lehántani a leveleket. A kiszedett leveleket hideg vízbe rakjuk, hogy ne essenek össze, és ne szakadjanak el (így azonnal tölthetőek, mert nem forróak). A vastag gerezdjüket óvatosan kivágjuk, és a nagyobb leveleket félbevágjuk.

Töltés: egy levelet a tenyerünkre fektetünk, a levél nagyságától függően egy kanál tölteléket teszünk az alsó széléhez, és felgöngyöljük. A végét/végeit is benyomkodhatjuk, hogy ne jöjjön ki a töltelék. A lábas aljára vágjuk a meghagyott torzsáját, hogy megóvjuk a káposztát az esetleges leégéstől (de ezt füstölt szalonna szeletekkel is megtehetjük, ellenállhatatlan ízt ad neki!).

Szépen egymás mellé rendezzük őket a lábasban, aki még ügyetlenül tölt, az szorosan egymás mellé tegye őket, így nem fognak szétnyílni. Felöntjük sós vízzel, éppen csak lepje el, és aki siet, magas fokozaton, a ráérősek közepes fokozaton kezdjék el főzni. Ha felfőtt, öntsünk rá ízlés szerint paradicsompürét. Fedő alatt közepes fokozaton vagy takaréklángon készre főzzük kb. 20-30 perc alatt (takarékon tovább).

Kezdők kóstolgassák időközönként, akkor van készen, ha már megpuhult benne a töltelék. Tányérokra szedjük, tejföllel leöntve, ropogós rozskenyérrel tálaljuk. Jó étvágyat!