Kockalány konyhája

Nem titok, hogy a csupa csokis brownie a kedvenc sütim. Egyre több változatát ismerem meg, és készítem el. Sütöttem már aszalt sárgabarackosat, csokis-puncsosat, epreset, málnásat és narancsosat. Most egy új ízkombinációt fedeztem fel vajkrémmel, ami enyhén savanykássá és pikánssá varázsolja.

Lehet natúr vajkrémmel, krémsajttal vagy mascarponéval is készíteni, a végeredmény ugyanaz az elképesztően különleges és finom süti lesz. A márványos mintát pedig kedvünk szerint alakíthatjuk ki a tetején. Lehet több vagy kevesebb vajkrémmel is dolgozni, attól függ, ki mennyire savanykásan szereti.

A brownie alapreceptet megtaláljátok a legelső bejegyzésemben. Miután a tészta elkészült, és a tepsiben várakozik, elkészítjük a vajkrémes réteget. Natúr vajkrémet elkeverünk ízlés szerinti cukorral vagy vaníliás cukorral, egy tojással és egy kevés (kukorica)keményítővel vagy liszttel.

A vajkrémes masszát a brownie-ra csorgatjuk vagy rákanalazzuk, és kanállal vagy villával tetszőleges márvány mintát rajzolunk a tetejére. Előmelegített sütőben közepes hőfokon 15-20 percig sütjük (nem baj, ha kissé ragacsos a közepe), és felkockázva tálaljuk. Vigyázat, nagyon hamar elfogy! :)

Ha tetszett, csatlakozz a Facebook oldalamhoz.

Ha eddig nem voltál valami nagy cseresznyeevő, akkor ezután biztosan az leszel, még ha csak süti formájában is. Tombol a cseresznye szezon, és mivel ez a gyümölcs ezerféle finomság alapja lehet, jobban teszed, ha jól bevásárolsz belőle a legközelebbi piacon.

Mi szerencsések vagyunk, hiszen csupa kedves és barátságos szomszéddal áldott meg minket a sors (na jó, az alsót kivéve). Olyannyira, hogy pl. fogják magukat, és csak úgy megajándékoznak minket egy adag óriásszemű, ropogós, isteni édes cseresznyével.

Én meg gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, és rögtön sütöttem belőle egy adag cseresznyés muffint. Persze nem felejtettem el viszonozni a kedvességüket, még azon melegében vittem át belőle kóstolót. Sőt, azóta már sütöttem még egy adagot, amivel a szüleimet leptem meg a hétvégén.

Egyúttal megosztom veletek a legtutibb muffin alapreceptemet is, amit évek alatt fejlesztettem tökélyre. A két alkalommal kétféle módszerrel készítettem el a muffinokat: először tésztával fedtem be a tetejüket, másodjára pedig hagytam előbukkanni a cseresznye szemeket (nekem utóbbi jött be jobban).

Cseresznyés muffin

Hozzávalók:

A tésztához:

- 30 dkg liszt

- 15 dkg cukor

- 12,5 dkg vaj

- 2 tojás

- 1 dl tej

- 1 cs. vaníliás cukor

- 1 cs. sütőpor

- 1 csipet só

A töltelékhez:

- 15-20 dkg cseresznye

- pici liszt

Elkészítés:

Az olvasztott vajat kikeverjük a cukorral, a vaníliás cukorral és egy csipet sóval. Ezután a tej és a tojások következnek. Végül a sütőporral elkevert lisztet is hozzáadjuk. Kész is a tészta, muffin papírral bélelt formákba töltjük (csak a formák feléig).

A megtisztított és kimagozott cseresznyét egy pici liszttel elkeverjük, és minden formába bőven teszünk belőlük. Előmelegített sütőben 160 fokon (légkeveréses mód) 15 percig sütjük, míg egy kis színt kapnak (vagy tűpróbáig). Kb. 20 darab lesz ebből az adagból.

Még több étvágygerjesztő fotóért kattints a Facebook oldalamra.

Végre itt az igazi nyár, és az igazi forróság. A napozni és strandolni készülőknek ez szuper hír, de a panelben lakóknak már nem annyira. Főleg ha a tizediken laknak, mint mi. Nem mondom, hogy nem bírjuk, de azért egy jégszobának most kifejezetten örülnék, vagy egy medencének a nappali közepén.

A levesekről természetesen ilyenkor sem akarunk lemondani, ezért szinte kizárólag hideg gyümölcsleveseket készítek a nagy melegben. Tegnap egy isteni finom eperkrémlevessel hűsítettük magunkat, jaj, annyira jól esett! Mondanom sem kell, hogy egy pillanat alatt elkészül, és el is fogy!

Bár, az eperszezon már a végét járja, egy-egy kósza árussal még lehet találkozni a piacokon. Jobban tesszük, ha kihasználjuk, míg lehet. Én ha tehetném, egész nyáron eperkrémlevest ennék. Az vigasztal, hogy egymás után jönnek majd a finomabbnál finomabb idénygyümölcsök, szóval lesz miből válogatni.

Eperkrémleves

Hozzávalók:

- eper

- tejszín

- kevés tej

- cukor

Elkészítés:

Az epret összeturmixoljuk a tejszínnel botmixerrel. Cukorral ízesítjük, és egy kevés tejjel hígítjuk, ha szükséges. Kész is, ilyen egyszerű! Tálalás előtt jól behűtjük, és tejszínhabbal vagy eperszeletekkel tálaljuk. Jó étvágyat, jó hűsölést!

+Tipp: Cukor helyett használhatunk mézet is.

+Tipp2: Egy csipet reszelt citromhéjjal megbolondíthatjuk.

Megtaláltok a Facebookon is.

A crumble, azaz morzsasüti egy híres angol édesség, ami alul gyümölcsből, felül pedig ropogós, morzsolt tésztából áll. A lusta szakácsnők kedvenc desszertjévé vált, mert pár perc alatt összedobható, fél óra alatt megsüthető finomság. Ha ez még nem lenne elég, ezerféleképpen variálható, bármilyen gyümölccsel, sőt sósan zöldséggel is elkészíthető.

Tegnap este vacsoravendégeink voltak, az egyik barátnőmet és a vőlegényét hívtuk meg magunkhoz. A kedvenc vendégváró és jóllakató fogásommal készültem, a Sajtos-baconös rakott csirkemellel. Jól sikerült, mint mindig, desszertként Csokiszuflét és fagyit kínáltam. Szeretem, ha a vendégeim jóllakottan és elégedetten mennek haza, azt hiszem, ez most is sikerült.

Ma nem sok kedvünk volt kimozdulni a borús idő miatt, laza, pihenős napunk volt. Az ilyen napok tökéletesen alkalmasak a sütögetésre, egy kis süti hangulatfokozónak mindig remekül beválik. Nem akartam bonyolultat készíteni, hiszem még volt a csokiszufléból is. Az Édes kedvében akartam járni egy kis gyümölcsös édességgel, mert ő azért teljesen odavan.

Így esett a választásom a crumble-ra, mert isteni gyümölcsös, ropogós, és pikk-pakk megvan. Szerintem ezt a sütit még elrontani sem lehet, olyan egyszerű. Én meggybefőttből készítettem, de bármilyen gyümölcsből szuper, akár a most aktuális cseresznyéből is. Alig várom már, hogy sósan is kipróbáljam, valamikor összedobok belőle egy kiadós, gyors vacsorát is.

Meggyes crumble (morzsasüti)

Hozzávalók:

A morzsás tésztához:

- 25 dkg liszt

- 12 dkg hideg vaj

- 12 dkg cukor

- egy csipet só

A meggyes töltelékhez:

- 40 dkg meggy (befőtt is lehet)

- 2 ek. cukor

- 2 ek. keményítő/pudingpor

- fahéj ízlés szerint

- pici vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:

Egy piteformát kikenünk vajjal. A meggyet elkeverjük két evőkanál cukorral, két evőkanál keményítővel és ízlés szerinti fahéjjal. Beleöntjük a formába, és elkészítjük a tésztát. A lisztben elkeverjük a cukrot, a sót, és kézzel nagyjából szétmorzsoljuk a hideg vajkockákat. Nem kell nagyon összegyúrni, morzsalékos tésztát kell kapnunk.

A tésztamorzsát rászórjuk a meggyre, letakarjuk alufóliával, és előmelegített sütőbe tesszük. 160-180 fokon (ha nem légkeveréses a sütőnk, lehet 200 fokon is) fél óra alatt megsütjük. Az utolsó 5-10 percben alufólia nélkül aranybarnára pirítjuk a tetejét. Kihűlés után jobban szeletelhető, de akár kanállal is kifalatozhatjuk a tálból, ez a süti erre lett kitalálva.

Megtalálsz a Facebookon is: Kockalány konyhája.

Egy hétvégénk sem múlhat el bőséges, többfogásos ebéd nélkül, aminek egyik főszereplője a finom leves. Ahogy közeledik a nyár és a jó idő, úgy térünk át egyre inkább a hideg, gyümölcsös krémlevesekre. Mivel a hétvégén tikkasztó idő volt (leszámítva a kis frissítő záporokat), nagyon jólesett egy hűs gyümölcsleves.

Szombat délelőtt elsétáltunk a közeli piacra, és vettünk egy nagy adag édes cseresznyét. Egyértelmű volt, hogy abból készítek krémlevest. Recept és főzés nélkül készítettem. Első ránézésre kicsit extrémnek tűnhet a nyers cseresznye a sok krémmel és tejszínnel, de nagyon finom, ha összeérnek az ízek benne.

Cseresznye krémleves

Hozzávalók:

- egy kiló cseresznye

- egy cs. főzés nélküli vaníliapuding vagy vanília ízű krémpor

- 5 dl tej

- 2,5 dl tejszín

- egy cs. vaníliás cukor

Elkészítés:

A leírás szerint elkészítjük a vaníliakrémet a három deci hideg tejjel. Elkeverjük a kimagozott cseresznyével, majd felhígítjuk a tejszínnel és a maradék tejjel. Ha túl sűrű, lehet még több tejjel hígítani. Végül vaníliás cukorral édesítjük, esetleg további cukorral, ha nem lenne elég édes. Jól behűtjük, és lehet is tálalni.

+Tipp: akinek túl extrém nyers cseresznyével, előtte kicsit párolja meg, hűtse ki, és utána adja a krémhez. Vagy pürésítés után keverje el a tejszínes krémmel.

Eddig a sós süteményekkel egy kissé hadilábon álltam, nagy ritkán sütöttem egy-egy adag pogácsát, és annyi. Nem azért, mert nem szeretem őket, de fanatikus édesszájúként nem éreztem hiányát. Sokkal hamarabb megkívánok mondjuk egy csupa csokis muffint, mint egy sajtos rudat.

A hétvégén viszont a barátainkat vártuk egy kis iszogatásra, és mivel a vacsoraidőn már túl voltunk, valami sós rágcsálnivalót akartam készíteni az italok mellé. Elkezdtem hát keresni egy jó vendégváró sós-receptet. Találtam is jobbnál jobbakat, és egy roppant gusztát választottam közülük.

Mégpedig a Sonkás-sajtos-kukoricás háromszöget, ami nagyon mutatós, laktató, és nevetségesen könnyű elkészíteni. Jól sikerülhetett, mert a kemény diétát tartó barátunk sem tudott neki ellenállni. Engem mindenesetre levett a lábamról, mostantól lehet, hogy megsűrűsödnek nálunk a sósok.

Sonkás-sajtos-kukoricás háromszög

Hozzávalók:

A tésztához:

- 40 dkg liszt

- 2,5 dl tej

- 1 dl olaj

- 1 cs. instant élesztő (lehet friss is)

- 1 csapott ek. só

- fél ek. cukor

A töltelékhez:

- 15 dkg sonka

- 10-15 dkg sajt

- fél doboz kukoricakonzerv

- 1 lilahagyma

- fél nagy dobozos tejföl

- 2 fokhagyma

+ 1 tojás a tetejét megkenni

Elkészítés:

Egy nagy tálba tesszük a lisztet, a közepébe mélyedést csinálunk, beleszórjuk a cukrot és az élesztőt. Felöntjük annyi langyos tejjel, ami a mélyedés széléig ér. Letakarjuk, és hagyjuk, hogy elkezdjen dolgozni az élesztő. Majd összegyúrjuk a maradék tejjel, a sóval és az olajjal. Kis cipót formázunk belőle, megszórjuk liszttel, és letakarva minimum fél óráig kelesztjük meleg helyen. Ha megkelt, vékonyra nyújtjuk.

A két fokhagymát összetörjük, és elkeverjük a tejföllel. Megkenjük vele a kinyújtott tésztát, és megszórjuk a felkockázott sonkával, sajttal, lilahagymával, és végül a kukoricával. Felcsavarjuk, hogy egy hosszú rudat kapjunk belőle. Késsel ferdén háromszög alakú darabokra vágjuk, és egy tojással megkenjük a tetejüket. Sütőpapíros tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben 180 fokon aranybarnára sütjük őket.

Kb. 20 darab készül ennyi adag tésztából. Még melegen (de nem forrón!) tálaljuk a mosolygós, gazdagon megtöltött háromszögeket, és már zsebelhetjük is be az elismerő hümmögéseket. Jó étvágyat, jó vendéglátást!

Még több finomság a Facebookon: Kockalány konyhája.

Ma három éve indult útjára a Kockalány konyhája. Hamar elröppentek az évek, mégis sok minden történt azóta. A többéves költözgetések után végre saját lakásunk lett, megerősítettük a szerelmünket egy eljegyzéssel, és lassan tervezzük az esküvőt.

A blogon megszaporodtak a finomságok, ezzel egyenes arányban nőtt a megjelenések száma, és bővült az olvasóim köre, aminek nagyon örülök. Remélem, ezután is sok finomsággal tudok szolgálni nektek!

Mi mással is ünnepelhetnénk ezt a szép alkalmat, mint egy különleges és csupa csokis tortával.

Mikor először hallottam arról, hogy a répán kívül cukkiniből és céklából is lehet sütit sütni, nem hittem el, hogy ezekből valami jó sülhet ki. De most, hogy kipróbáltam, én is nagy rajongójukká váltam. Csokis céklatortát sütöttem, ami több mint isteni lett!

Mikor az Édes meghallotta, mit tervezek, furán nézett rám, és én is elég bizonytalan voltam a végeredménnyel kapcsolatban. Még a fotózás közben is azon agyaltam, hogy hát szép és guszta, de vajon az íze nem lesz borzalmas?!

Nem lett, mi több, olyan finom lett, hogy csak úgy tömtük befelé. Sőt, a Drága még azt is hozzátette, hogy legközelebb még több céklát is tehetnék bele. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret új dolgokat kipróbálni. A nevét pedig elég akkor elárulni a vendégeknek, mikor már jóízűen falatozzák, lesz nagy csodálkozás. :)

Csokis céklatorta

Hozzávalók:

A tortához:

- 25 dkg cékla

- 20 dkg liszt

- 15 dkg porcukor

- 5 dkg kakaópor

- 3 tojás

- 2 dl olaj

- fél csomag sütőpor

- egy csipet só

A mázhoz:

- 20 dkg étcsoki

- 2,5 dl tejszín

Elkészítés:

A céklát meghámozzuk, felszeleteljük, és egy tepsiben alufóliával letakarva 180 fokon 35 percig sütjük. Egy pici vizet lehet aláönteni, hogy ne száradjon ki, hanem jól megpuhuljon. Ha kész, kiszedjük, és kihűtjük. Míg sül a cékla, egy tálba szitáljuk a lisztet, a porcukrot, a kakaóport, a sütőport és egy csipet sót. Egy másik edényben a céklát az olajjal és a tojásokkal robotgéppel simára pürésítjük. Kevesebb olajjal is lehet dolgozni.

Összekeverjük a száraz hozzávalókat a céklás pürével, így egy szép rózsaszínes-barnás, isteni állagú tésztát kapunk. Sütőpapíros tortaformába öntjük, előmelegített sütőben 180 fokon tűpróbáig sütjük. Ha megsült, a formában kihűtjük. Közben elkészítjük a csokis mázat. A tejszínt közepes fokozaton felforraljuk, belekockázzuk a két tábla étcsokit, és felolvasztjuk benne. Egy selymes és gazdag csokikrémet kapunk, hmmm.

A kihűlt tortát egy tálra rakjuk, és leöntjük a langyosra hűlt csokikrémmel. Akinek túl híg a krém, várja meg, míg teljesen kihűl, és aztán vonja be vele a tortát. Eperrel vagy más színes gyümölccsel díszítjük. Azonnal lehet fogyasztani, de aki nem szereti, ha ragacsos a csokikrém, tegye hűtőbe, és pár óra dermesztés után szeletelje fel. Ekkorra már szépen megkeményedik rajta a csokimáz. Meleg vízbe mártott késsel szeleteljük.

Nekem megmaradt egy kisebb adag krém, amibe epret mártogattam, hmmm...fincsi.

Ez a torta igazán méltó a harmadik szülinaphoz: fantasztikusan néz ki, és isteni finom! :)

Megtaláltok a Facebookon is: Kockalány konyhája.

Nagyon megszerettem a cukkinit, pedig pár éve még azt sem tudtam mi az, legalábbis nem foglalkoztam vele különösebben. A Francia lecsóban (Ratatouille) használtam először, és rögtön meg is kedveltem. Utána kipróbáltam belőle a Cukkini ropogóst, és végleg a rajongójává váltam.

Annyira jól illik mindenféle raguba, legutóbb az isteni Brokkolis-juhtúrós csirkeragut tökéletesítettem vele. Most egy olyan fogást alkottam belőle, amiben nem csak mellékszereplő. Bár azt hihetnénk, hogy ha övé a főszerep, egy íztelen és unalmas ételt kapunk, egyáltalán nem így lett. Szaftos és finom ragu készült belőle.

Csak hagymákkal és szezámmaggal egészítettem ki, hogy semmi ne vegye el az ízét. Megrögzött húsimádók persze feldobhatják egy kis csirkemellel, de szerintem így natúran is nagyon finom. Mikor szünetet tartunk a húsevésben, szeretek ilyen könnyű és finom ételeket összedobni.

Szezámos cukkini ragu

Hozzávalók:

- egy közepes cukkini

- egy kis fej vöröshagyma

- egy kis fej lilahagyma

- 1-2 gerezd fokhagyma

- szezámmag ízlés szerint

- só, bors

- extra szűz olívaolaj

Elkészítés:

Nagyon egyszerűen és roppant gyorsan elkészül, ideális fáradtan hazaesős estéken gyors vacsorának.

Megtisztítjuk és felkockázzuk a hagymákat. Kevés extra szűz olívaolajon pirítani kezdjük a vörös- és lilahagymát, majd az aprított fokhagymát is hozzáadjuk. A cukkinit megmossuk, levágjuk a végeit, és felkockázzuk. Ezt is a hagymás keverékhez adjuk.

Először fedő alatt pároljuk, hogy puhuljon, majd fedő nélkül főzzük tovább. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk szezámaggal. Én szaftos állagúra szeretem főzni, mindenki addig főzze, amíg jólesik. Rizsköret illik hozzá a legjobban, de bármivel fogyaszthatjuk.

+Tipp: reszelt (füstölt) sajttal is meg lehet szórni a végén.

Legközelebb sütiben is kipróbálom a cukkinit, állítólag nagyon finom!

További ínycsiklandozó finomságok a Facebook oldalamon: Kockalány konyhája.

Szüleim vidéken élnek, és rendszeresen ellátnak minket mindenféle hússal. Ami szuper, mert alig járunk henteshez. Most épp mutáns óriás tyúkjaik vannak otthon, amik állandóan csak esznek, és folyamatosan híznak. Inkább pulykának néznek ki, mint tyúknak, de ezt senki sem bánja. :)

Az Édes már egy ideje kérlelt, hogy süssek neki grillcsirkét, így leadtam a rendelést anyuéknak egy egész tyúkra. Anyu a csirkepucolás nagymestere, biztos több százat pucolt meg már életében. Mondjuk ezekkel a kövérekkel nincs könnyű dolga, olyan gyenge a bőrük, hogy rendszeresen elreped.

Az elrepedt bőre volt a legnagyobb szépséghibája

Nem sok melót hagyott nekem a csirkével, megpucolta, felbontotta, bepácolta, és betette egy sütőzacskóba. Míg nem használtam fel, addig a fagyóban pihent bepácolva, bezacskózva. Csak kivettem, kiolvasztottam, nagyon praktikus. Nekem csak annyi dolgom volt vele, hogy betegyem a sütőbe.

Először egyedül került a sütőbe a zacskóban, amit kissé megszurkáltam, hogy a gőz távozni tudjon. Majd, amikor eleget puhult, kivettem a zacskóból, hogy piruljon, és körbeszórtam burgonya hasábokkal. Nem lett valami fotogén, de minket nem zavart a szépséghibája, mert isteni finom lett.

Pipi ül a krumpliban

Grillcsirke

Hozzávalók:

- egy egész tyúk

- só, bors

- pirospaprika

- zöldfűszerek vagy grillcsirkepác

- sütőzacskó

- burgonya

- füstölt sonka ízű sültkrumpli fűszersó

- kevés olaj a krumplira

Elkészítés:

A megtisztított egész csirkénket ízlés szerint fűszerezzük (anyu grillpácot használt). Ezután csak betesszük egy sütőzacskóba, és egy tepsin mehet is az előmelegített sütőbe. Én grillfunkcióval sütöttem 200 fokon 50-60 percig. A sütési idő háromnegyedénél kivettem a zacskóból, és körbeszórtam megpucolt, hasábokra vágott krumplival.

A krumplit sóval és kivételesen füstölt sonka ízű fűszersóval szórtam meg. Együtt sütöttem őket tovább, míg a krumpli kívül ropogós, belül puha nem lett, a csirke pedig jól átpuhult, a külseje pedig megpirult. Legközelebb még tovább pirítom majd, mert imádom, ha ropog a bőre. Burgonyával és savanyúsággal tálaljuk. Jó étvágyat!

Sikerült egy előnyösebb fotót is készítenem róla :)

Megint elutaztunk, most Erdélybe. Csütörtökön indultunk, tegnap este érkeztünk haza. Lassan már többet vagyunk úton, mint itthon. Múlt héten az Édesnek volt a szülinapja, kapott egy finom tortát, úgyhogy az élménybeszámoló mellett a recept sem marad el.

Kolozsváron szálltunk meg, csütörtök este érkeztünk meg a hosszú utazástól fáradtan. Vacsora és alvás. Pénteken Torda volt az első állomásunk és a Sóbánya. Hát, valami csoda az a hely! Annyira tetszett. 26 emelet mélyen egy kis elvarázsolt birodalom: a belsejében óriáskerék, a barlang mélyén csónakázó tó. Gyönyörűséges, engem teljesen elvarázsolt.

Utána Torockó következett, ahol a második kedvencem lett az a gyönyörűséges hegy, ami a falucska fölé magasodott. Órákig el tudtam volna nézni azokat a csúcsokat, magával ragadó látvány volt. Szívesen élnék egy olyan békés, csendes és gyönyörű helyen. A hegyekért amúgy is már gyerekkorom óta odavagyok, ki tudja, lehet, hogy egyszer olyan helyre költözök.

Magyarfenesen vártak minket a finom vacsorával, csak késő este érkeztünk vissza Kolozsvárra. Másnap indult a félnapos városnéző séta, megnéztük a híres főteret Mátyás király szobrával és a Szent Mihály templommal. Elsétáltunk a Házsongárdi temetőbe, majd a szépséges Botanikus kertbe is. A végére teljesen lejártuk a lábunkat, de megérte a sok csodálatos látnivalóért.

Hazafelé a hosszú úton szomorúan néztem az egyre fogyatkozó zöldbe öltözött hegyeket. Jól az emlékezetembe véstem őket, hogy sokáig eszembe jussanak, amikor az ablakon kinézve csak a végeláthatatlan Alföldet látom. De azért persze örültem, amikor végre hazaértünk, sok szép emlékkel gazdagodtunk.

A Drága szülinapi tortája jól sikerült, szépséges volt, és nagyon finom. Imádja az édes-savanyú ízvilágot, ezért esett a választásom a Meggytortára. A tejszín mellett tejföl is kerül a krémbe, így nem lesz nagyon habos-babos, inkább csak joghurtosan könnyed.

Meggytorta

Hozzávalók:

A piskótához:

- 80 g liszt

- 80 g cukor

- 2-3 tojás

- 2-3 ek. kakaópor

- 2 ek. olaj

- fél kk. sütőpor

- egy csipet só

A meggyes krémhez:

- 400 g magozott meggy

- 250 g tejföl

- 200 ml tejszín vagy cukrászhab

- 15 g étkezési keményítő

- 5 g zselatin

- 5 ek. cukor

- 1 cs. vaníliás cukor

- pici fahéj

A díszítéshez:

- 50 ml tejszín

- 16 szem (egész) meggy

Elkészítés:

Az egész tojásokat a cukorral és egy csipet sóval robotgéppel fehéredésig verjük. Hozzáadjuk az olajat, majd óvatosan belekeverjük a kakaóporos-sütőporos lisztet is. A masszát sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük, és 180 fokos sütőben 10-15 perc alatt megsütjük. A formában hagyjuk kihűlni.

A magozott meggyet a cukorral, a vaníliás cukorral és a fahéjjal 10 percig pároljuk. Kevés hideg vízzel elkeverjük a keményítőt, és besűrítjük vele a meggyszószt. A tejszínt felverjük, elkeverjük a tejföllel és a kihűlt meggyszósszal. A zselatint is elkészítjük, és a meggyes krémhez adjuk.

A kihűlt piskótára ráhelyezzük a tortagyűrűt, belesimítjuk a krémet, és 4-5 órára a hűtőben dermesztjük. Majd óvatosan eltávolítjuk a tortagyűrűt. A torta tetejét a felvert tejszínhabbal és a meggyel díszítjük. Nagyon jól mutat, könnyed gyümölcsös, és isteni finom! Garantáltan nagyon hamar elfogy. :)

Még több guszta fotó itt: Kockalány konyhája.

Kivettem magam pár napig a forgalomból és a konyhából, pénteken wellnessezni mentünk az Édessel Tiszaújvárosba. Nem akartunk messzire menni, de végre máshol akartuk tölteni a húsvétot. Nem is bánom, hogy nem konyhai sürgés-forgással telt az ünnep, élveztem, hogy nem én főztem, és még el is mosogattak utánam. :)

Négy napig szinte csak ettünk és fürödtünk, alig mozdultunk ki a négy csillag bűvöletéből. A napi program majdnem minden nap erről szólt: reggeli pukkadásig, lazulás a wellness részlegen, kiadós ebéd, még egy kis wellness, vacsora az "alig bírok megmozdulni" állapotig, végül lefekvés előtt komótos iszogatás.

A wellness részlegen is sajátos körforgást alakítottunk ki: jakuzzi, szauna, hideg medence, jakuzzi, és kezdődhet elölről az egész. Néha azért a parton is voltunk, mert kezdtünk aggódni, hogy uszonyunk nő. Végül nem nőtt, pedig még a helyi termálfürdőben is eltöltöttünk egy teljes délutánt.

A hotel szuper volt, és ez legyen itt a reklám helye: a Veronika Hotelben voltunk, ami megérdemli a dicséretet. A kiszolgálás udvarias volt, mindig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk (ez ma már sajnos sok helyen ritkaságszámba megy), az ételek bőségesek és ízletesek voltak, és makulátlan tisztaság volt az egész hotelben.

Szóval, nagyon jól telt az idei húsvét, ennyit négy nap alatt nem ettünk és nem fürödtünk még soha. Indulás előtt sütöttem azért egy kuglófot, mert lelkiismeret-furdalásom lett volna, ha nem gyújtom be a sütőt. Amúgy is fel akartam avatni az új kuglóf-formámat, most megmutatom, mi sült ki belőle.

Márványos kuglóf

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt

- 20 dkg cukor

- 4 tojás

- 2-3 ek. kakaó

- 1 dl tej

- 1 dl olaj

- 1 cs. vaníliás cukor

- fél cs. sütőpor

- 1 csipet só

- reszelt citromhéj

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük, a sárgájákat a cukorral, vaníliás cukorral, a tejjel, az olajjal, és reszelt citromhéjjal jól elkeverjük. A sárgájás masszához adjuk a sütőporos lisztet, végül a fehérjehabot is óvatosan belekeverjük.

A tészta 2/3-át kivajazott-kilisztezett kuglóf formába öntjük, a maradékba pedig belekeverjük a kakaóport. A kakaós tésztát ráöntjük a tetejére, és egy kanállal kis spirálokat, vagy tetszőleges mintát rajzolunk a tésztába. Kész is, mehet az előmelegített sütőbe.

170 fokon 40-45 perc alatt megsütjük. Tűpróbát érdemes végezni. Ha kész, a formában hűtjük ki, majd kiborítjuk. Végül megszórjuk porcukorral, vagy leöntjük olvasztott csokival, esetleg fahéjas vagy citromos mázzal, ki hogy szereti. Nagyszerű alaprecept, kívül ropogós, belül finom puha.

+Tipp: Mi házi málnalekvárral megkenve szerettük a legjobban.

Ha tetszik a blog, a Facebookon lájkolhatod: Kockalány konyhája.

Nem tudom, mikor fogok tudni leszokni a halogatásról, lehet, hogy soha nem fog sikerülni. Pedig rendszeresen küzdök ellene, csak nem sok sikerrel. Van, amikor felpaprikázva egyszerre megcsinálok egy csomó mindent, és utána borzasztóan büszke vagyok magamra. Máskor meg hónapok, évek telnek el, míg végre befejezek mondjuk egy könyvet.

Tudom, nem vagyok ezzel egyedül, de ez semmire sem mentség. Az Édes tudna mesélni, hogy mennyire tökélyre fejlesztettem a halogatás művészetét, és hányszor megszívattam már magam vele. Utólag vicces sztorik, de amikor egy halom bosszúságot okozok magamnak vele, akkor valahogy nem tudok rajta nevetni. Nem baj, nem adom fel a harcot! :)

Ezt a receptet is a múlt héten akartam felrakni, de persze szokás szerint jött a majd, meg a ráérünk arra még. Hétvégén elutaztunk a Drága családjához, ahol elröpült az idő. Most végre eljutottam odáig, hogy feltegyem. Még mindig a feltalálós, kísérletezős hangulatomban vagyok, így ez is olyan összeütött kaja, mint az előző. Szintén tészta, mert imádom!

Brokkolis-cukkinis csirkeragu juhtúróval

Hozzávalók:

- 40 dkg csirkemell

- 1 szép fej brokkoli

- 1 közepes cukkini

- 1 fej vöröshagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- só, bors

- pici pirospaprika

- petrezselyemzöld

- 2 dl főzőtejszín

- juhtúró

- spagetti

Elkészítés:

A vöröshagymát felkockázzuk, olajban pirítani kezdjük. Kicsivel később a felaprított fokhagymát is hozzáadjuk. A csirkemellet apróra kockázzuk, a hagymákhoz adjuk, és fűszerezzük (só, bors, pirospaprika, tetszőleges zöldfűszer). A brokkolit is feldaraboljuk, mehet a csirkéhez.

Egy kevés vízzel felöntjük, és fedő alatt párolni kezdjük. A felkockázott cukkinit csak később adjuk hozzá, mert hamar megfő. Ha minden megpuhult, az egészet felöntjük főzőtejszínnel, megszórjuk petrezselyemzölddel, és már csak pár percig főzzük, hogy kissé besűrűsödjön.

A ragut a kifőzött spagettire szedjük, és megszórjuk a tetejét juhtúróval. A meleg ragu megolvasztja a juhtúrót, hmm... nemcsak jól néz, de isteni finom, és laktató. Először hús nélkül akartam elkészíteni, de az Édes miatt inkább tettem bele egy kis csirkemellet is. Szerintem hús nélkül is ugyanolyan finom.

Mostanában szinte csak úgy főzök, hogy fogom a hűtőben fellelhető hozzávalókat, és összedobok belőlük valami finomat. Odavagyok a tésztákért, ezért sokszor valamilyen szószos spagettit kreálok, ha elkap az ihlet. Így volt ez most is, és sikeres volt az akció.

Volt egy adag finom laskagombám, abban biztos voltam, hogy ebből lesz a ragu a tésztára. Jó kis házi füstölt szalonna mindig van a hűtőben, úgy döntöttem, ezzel egészítem ki. Hamar összedobtam belőle egy vacsorát, szeretem az ilyen egyszerű és finom kajákat.

Füstölt szalonnás gombaragu spagettivel

Hozzávalók:

- laskagomba

- füstölt szalonna

- vöröshagyma

- fokhagyma

- tejföl

- tej

- tojás

- só, bors

- pici pirosparika

- petrezselyemzöld

Elkészítés:

Mennyiségeket nem írok, mert semmit nem mértem. Tessék szabadon adagolni, úgyis csak jó sülhet ki belőle. :)

A füstölt szalonnát felkockázzuk, és elkezdjük pirítani. Nem kell alá olaj, mert úgyis kisül a zsírja. A hagymákat is felaprítjuk, és mehetnek a szalonnához. Ha összepirultak, öntsük le a felesleges zsírt róluk, ezt felhasználhatjuk a következő főzésnél. Majd jöhet a gomba, amit szintén felszeleteltünk, és fedő alatt pároljuk együtt tovább.

Ha a levét elfőtte, és össze is esett a gomba, felöntjük ízlés szerinti tejföllel és egy kevés tejjel. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk egy pici pirospaprikával (csak a színe miatt) és egy kevés petrezselyemzölddel. Végül egy-két tojással besűrítjük a ragut, és pár perc után le is vesszük a tűzről. A spagettit sós vízben kifőzzük, és mehet rá a szósz.

Aki még tovább szeretné fokozni az élvezeteket, reszeljen a tetejére (füstölt) sajtot.

Nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni, és kísérletezgetni a konyhában. Pár hete vacsorapartit rendeztünk a barátainknak, és előtte meg kellett terveznem a menüt. Valami könnyebb fogást akartam, de mégis laktatót, hisz férfiak voltak a meghívottak.

Azt hamar eldöntöttem, hogy csirkemellből készítek valamit. Aztán arra gondoltam, megtöltöm és feltekerem roládként. A többi már magától jött, és mondhatom, attól függetlenül, hogy most először készítettem ilyesmit, nagyon jól sikerült.

Csinos kis tekercsek lettek, harmonikus, nem harsogó ízvilággal. Köretként krumplipürét készítettem jó sok vajjal, hogy lágy és krémes legyen, majd tortadíszítő csillagcsővel nyomtam ki, hogy szép formát kapjon. Desszertnek pedig Brownie-t sütöttem.

Baconös-zöldséges csirketekercs

Hozzávalók:

- 6 szelet csirkemell filé

- zöldségkeverék

- 6 szelet bacon

- sajtkrém

- só, bors

- pirospaprika

- tetszés szerinti zöldfűszer

Elkészítés:

A csirkemell szeleteket óvatosan vékonyra klopfoljuk, és befűszerezzük. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük egy pici pirospaprikával és tetszőleges zöldfűszerrel. Közben elkészítjük a zöldségkeveréket. Dolgozhatunk friss, vagy praktikus mirelit zöldségekből. Én mexikói keveréket használtam, sós vízben félpuhára főztem, majd leszűrtem. Elkeverjük sajtkrémmel (bármilyen krémes sajt jó), ha kell, ízesítjük, és kész is a töltelék.

Kanállal adagoljuk a csirke szeletekre, majd feltekerjük őket roláddá. Egy szelet bacönnel körbecsavarjuk, és fokpiszkálókkal megtűzdeljük a tekercseket. Kiolajozott hőálló tálba tesszük, és alufóliával letakarjuk. Előmelegített sütőben közepes-erős fokozaton sütjük. Ha a csirkehús megpuhult, levesszük a fóliát, és megpirítjuk a külsejét. Tetszőleges körettel és savanyúsággal tálaljuk. Jó étvágyat!

Tavaly rendezték meg első alkalommal Debrecenben a Csokoládé Napokat, aminek már akkor lelkes résztvevői voltunk. Természetesen idén sem hagyhattuk ki, nagyon örültem, hogy folytatják ezt a szuperédes gasztroprogramot.

Igaz, a felépítése szinte teljesen ugyanaz volt, mint a tavalyinak, én mégis olyan lelkesen jártam körbe a csokitól roskadozó standok között, mint Alíz Csodaországban. A fotók minőségéért elnézést kérek, de inkább a kóstolásra és a vásárlásra koncentráltam, mint a fotózásra.

Idén abszolút a különlegességekre mentem rá, szinte csak extrém ízű csokikat és bonbonokat kóstoltam. A hagymás meglepően finom volt, a gorgonzolástól sikítoztak az ízlelőbimbóim, a szarvasgombás pedig olyan volt, mintha egy ízbomba robbant volna a számban.

Igazán különleges volt a roppanós barnarizses, a zöldteás, az ibolyás, a rózsás, a jázminos és a tokaji aszús. A tavalyi kedvencem a tejcsokoládés kukoricagolyó volt, most a joghurtos verziójából is vettem. Egy idő után már nem bírtam többet megkóstolni, így a többi finomságból felpakoltunk itthonra.

Látványra a legkülönlegesebbek a csokiszerszámok voltak, ha nem mondják, hogy minden egyes darab csokiból készült, és ehető, biztos nem hiszem el. Csodálatosak voltak a cukor- és csokivirágok és a szintén csokiból készült bonbonos dobozok is, vétek megenni őket.

Idén is sok szépet láttunk, sok finomságot kóstoltunk, és egy évre elegendő édes élménnyel gazdagodtunk.

Megtaláltok a Facebookon is: Kockalány konyhája.

Nagyon szeretem a csirkecombot, mert ezerféleképpen elkészíthető, variációinak csak a fantáziánk szab határt. A múltkor az egyik barátnőm kért tippet az aznapi vacsorájához, a csirkecombot akarta valamivel feldobni. Eszembe jutottak azok az egyszerű receptek, amiket már régebben feltöltöttem ide, most kiegészítem őket egy újabb pofonegyszerűvel.

Az eddigi egyszerű, de nagyszerű csirkecomb receptjeim:

A pörköltes (Paprikás csirke combokból)

A sajtos

A sörös

Az indiai fűszerezésű

+ Egy új variáció:

Majorannás-mozzarellás csirkecomb

Hozzávalók:

- csirkecombok

- só, bors (pici pirospaprika)

- majoranna

- mozzarella

- kevés olaj

Elkészítés:

A combokat ízlés szerint fűszerezzük: sózzuk, borsozzuk, megszórjuk egy pici pirospaprikával (kihagyható) és sok majorannával. Hőálló tálba tesszük őket, és egy kevés olajat löttyintünk alájuk. Előmelegített sütőbe rakjuk, és közepes-erős fokozaton eleinte lefedve sütjük, majd a végén fedő nélkül megpirítjuk.

Ha megsültek, kivesszük őket, és még forrón kirakjuk a tetejüket mozzarella szeletekkel. Egy percre visszatesszük a meleg sütőbe, hogy megolvadjon a mozzarella (nem kell sokáig bent hagyni, mert nagyon hamar megolvad). Miután kivettük, tetszőleges körettel tálaljuk. Jó étvágyat!

Még mindig nagyon odavagyunk az édes vacsorákért, különösen a palacsintáért. Én azért imádom, mert végtelen számú variációban lehet elkészíteni, de mindenhogy isteni finom. Amit most sütöttem, simán hívhatnánk a palacsinták királynőjének.

Palacsintát már nagyon sokféleképpen csináltam: almásan, banánosan, epresen, fahéjasan, kakaósan, kókuszosan. De ricottával eddig még nem próbáltam, ami elképesztően nagy hiba volt, mint utólag rájöttem. Ugyanis hm, hogy is fogalmazzak, hogy ne dicsérjem agyon...mindegy, ez úgysem fog menni.

Szóval valami elképesztően légies, habkönnyű, szájbanolvadós tésztát eredményez, ha ricottával készítjük a palacsintát. Főleg ha ilyen krémes állagúval, amivel én dolgoztam. Ha visszagondolok rá, összefut a számban a nyál, annyira finom!

Ugyanannyira laktató, mint a hagyományos amerikai palacsinta, de ennél a végén nincs az a majd kipukkanok érzése az embernek. Eltelít, de mégsem terheli meg a gyomrot. Na, és a citromhéjjal meg a vaníliával olyan ízorgiát rendez a szánkban, hogy az csak na!

Nem is fényezem tovább, mert közben annyira megkívántam, hogy szaladnék is a konyhába megint megsütni. Kétféleképpen fogom leírni az elkészítési módját: egy ráérős verzióval, és egy lusta és türelmetlen verzióval (utóbbi az én merényletem).

Ricottás amerikai palacsinta

Hozzávalók:

- 250 g ricotta

- 150-200 g liszt

- 50 g cukor

- 2 tojás

- 1 cs. vaníliás cukor

- 1 tk. sütőpor

- fél deci tej

- reszelt citromhéj

- egy csipet só

Elkészítés:

Az én lusta és türelmetlen verzióm:

A ricottát elkeverjük a tojásokkal, a cukorral, a vaníliás cukorral, a citromhéjjal és egy csipet sóval. Hozzáadunk egy kevés tejet, és végül simára keverjük a sütőporos liszttel. Forró serpenyőben pici olajon (de még jobb ha kerámiaserpenyővel olaj nélkül) pár perc alatt kisütjük.

Merőkanállal a serpenyő közepébe löttyintünk egy kis tésztát, majd a merőkanál aljával vagy egy evőkanállal gyors mozdulatokkal szabályos kör alakba formázzuk a tésztát. Ha elkezd felhólyagozni a tészta, vagy látjuk, hogy az alsó széle pirul, meg is fordíthatjuk. Elég, ha csak egy kis színt kapnak az oldalak.

A ráérős verzió:

A ricottát a tojássárgákkal, a cukrokkal, a citromhéjjal és a sóval keverjük el. Majd jöhet a tej és a sütőporos liszt. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, és óvatosan a tésztához keverjük. Egy óráig pihentetjük a hűtőben, majd ugyanúgy kisütjük. (Ennél a verziónál kevesebb liszttel és picit több tejjel is dolgozhatunk.)

Én bővel tettem bele citromhéjat, imádtam benne az ízét, annyira illet a ricottás palacsintához. Tálalhatjuk gyümölcsbefőttel (én édesanyám házi őszi- és sárgabarack befőttjével díszítettem), mogyorókrémmel, csokiöntettel-tejszínhabbal, pudinggal vagy bármilyen lekvárral leöntve. Mennyei! :)

Megtaláltok a Facebookon is: Kockalány konyhája.

A franciák már rég tudják, én viszont még csak most jöttem rá, hogyha a halat vajban sütjük, az valami nem evilági étekké lényegül át. Az biztos, hogy ezentúl csak így készítem, annyira megbabonázott ez az íz.

Nem eszünk sűrűn halat, ha mégis, akkor csak paprikás lisztbe forgatva sütöm ki a serpenyőben. Szóval egész idáig nem volt valami nagy kultúrája nálunk a halsütésnek. De csak mostanáig!

Még a Julie & Julia (Két nő, egy recept) című filmből maradt meg bennem egy kép, amin egy francia étteremben vajban sült halat szolgálnak fel a főszereplőknek, ami láthatóan is vajpuhává változott.

Na, ez az emlék most épp kapóra jött, volt pár szép szelet afrikai harcsafilém a fagyóban, és nem akartam, hogy véletlenül szétmásszanak sütés közben a serpenyőben, kár lett volna értük.

Jött az ötlet: süljenek jó sok vajban a sütőben. A fűszereken kívül még egy kis szezámmaggal dobtam fel, és milyen jó ötlet volt! Nagyon jól ment a vajas hal ízéhez, áldom magam, amiért kitaláltam.

Vajban sült afrikai harcsafilé szezámmaggal

Hozzávalók:

- pár szelet afrikai harcsafilé

- VAJ

- só, bors

- pici pirospaprika

- szezámmag

- kevés (extra szűz) olívaolaj

Elkészítés:

A halszeleteket ízlés szerint fűszerezzük: sózzuk, borsozzuk, meghintjük egy kevés pirospaprikával (vagy tetszőleges zöldfűszerrel). Majd egy jól kivajazott hőálló tálba rakjuk. Megszórjuk szezámmaggal, és további vajkockákat teszünk a tetejére.

Alufóliával letakarjuk, és mehet a sütőbe. Erős vagy közepes fokozaton letakarva kezdjük puhítani a megolvadt vajban, majd a fóliát levéve aranybarnára pirítjuk. Közben az elfőtt vajat kevés olívaolajjal pótolhatjuk. Csupán ilyen egyszerű, de mégis csodálatos.

Tetszőleges körettel tálaljuk, szerintem a rizs vagy egy finom saláta illik hozzá a legjobban.

Ha szerettek guszta fotókat nézegetni, kukkantsatok be a Facebook oldalamra is: Kockalány konyhája!

Már majdnem kifogytam a vacsoraötletekből, amikor eszembe jutott, hogy elmúlt a farsangi szezon, és én egy darab fánkot sem sütöttem. Nem akartam a klasszikus szalagos fánkkal pepecselni, valami másra vágytam, valami nem megszokottra. Ekkor eszembe jutott, hogy anyu hányszor sütött nekünk Csőrögét kiskoromban.

Olyan receptet kerestem, amit nem kell keleszteni, mert este volt, fáradt voltam és éhes, nem lett volna türelmem kivárni, míg megkel. Leginkább arra vágytam, hogy fánkot egyek, de úgy, hogy valaki megcsinálja helyettem. Persze az ilyen már csak álom, így nagy lustán nekifogtam elkészíteni.

Szerencsére létezik olyan variáció, amit nem kell keleszteni, még jó, különben még most sem ettem volna fánkot. Kissé tartottam tőle, mert féltem, hogy a kelesztés kihagyása az íz és az állag rovására megy. De szerencsére nem így lett, bejött a recept. A szódabikarbóna helyett pedig egy kis rumaroma tette különlegessé az ízét.

Csőröge / Forgácsfánk

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt

- 12, 5 dkg vaj

- 5 ek. cukor

- 2 tojás

- 1 cs. sütőpor

- kevés rumaroma

- egy csipet só

- olaj a sütéshez

- porcukor és lekvár a tálaláshoz

Elkészítés:

Először a száraz hozzávalókat keverjük össze: a lisztet a sütőporral, a cukorral és egy csipet sóval. Majd a puha vajat (lehet olvasztott is) adjuk hozzá, aztán a két tojást és a rumaromát. Egy kis tejjel vagy tejföllel lehet lazítani a tésztán, ha nem könnyen gyúrható.

Lisztezett felületen kinyújtjuk, és rombusz alakú darabokra vágjuk egy éles késsel vagy derelyevágóval. A közepüket pedig bevágjuk. A klasszikus csőröge formát úgy tudjuk elérni, hogy az egyik csücskét áthúzzuk a középső lyukon, megcsavarva a fánkunkat.

Forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütjük, és porcukorral megszórva, vagy lekvárral leöntve tálaljuk. Ebből az adagból elég sok lesz, egy nagy család simán jóllakik belőle, így aki kevesebb főre süt, csökkentse le a hozzávalók mennyiségét (liszt, vaj, tojás).

+Tipp: akinek hiányzik belőle a nagymamáink korabeli ízhatás, sütőpor helyett használjon szódabikarbónát.

Kívül ropogós, belül finom omlós :)

Nem tudom, hogy mi a titka a póréhagymának, de ha főzni akarok belőle valamit, sosem nyúlok receptek után, csak spontán összedobok belőle valamit. Ha jobban belegondolok, eddig soha nem is készítettem receptből pórés fogást, úgy tűnik, számomra ez egy igazán inspiráló növény.

Volt két szép szál póré itthon, először arra gondoltam, lehetne belőle egy finom leves, aztán inkább valami húsos kajáról kezdtem el fantáziálni. Elővettem hát egy adag csirkemellet a fagyóból, így született meg a pórés csirkeragu ötlete.

Mire a főzés vége felé jártam, gondoltam, fel kéne még dobni valamivel, így jött a kukorica, és kész is a remekmű. Nagyon meg voltam elégedve vele. Nem egy bonyolult fogás, de nagyon finom, és remekül illenek benne egymáshoz az ízek. Nemcsak a póré a csirkéhez, de a kukorica is a póréhoz.

Pórés-kukoricás csirkeragu

Hozzávalók:

- 70-80 dkg csirkemell

- 2 szál póréhagyma

- fél konzerv kukorica

- egy nagy fej vöröshagyma

- 3-4 gerezd fokhagyma

- só, bors

- tetszőleges zöldfűszer

Elkészítés:

A vöröshagymát apróra vágjuk, olajban pirítani kezdjük. Pár perc után mehet hozzá a felaprított fokhagyma is. A csirkemellet felkockázzuk, a hagymákhoz adjuk, sózzuk-borsozzuk, tetszőleges zöldfűszerrel ízesítjük. Felöntjük egy kevés vízzel, és fedő alatt puhára főzzük.

A pórét időben attól függően adjuk hozzá, amilyen állagúra szeretnénk főzni. Ha szaftosra, mint én, akkor a főzés háromnegyedénél keverjük a csirkéhez, így jobban szétfő. Ha meg akarjuk őrizni a pórékarikák alakját, a főzés vége felé tegyük bele, így épphogy megpuhul.

Végül a főzés legvégén az egészet kukoricával koronázzuk meg, ennek már nem kell főnie. Rizsköret illik hozzá a legjobban, de bármivel tálalhatjuk. Ha a vega verzióját szeretnénk elkészíteni, a csirkemellet remekül kiválthatjuk tofuval. Jó étvágyat!

Mint ahogy azt az előző bejegyzésben ígértem, most egy finom citromos süti következik. A receptjét Zenóbia kollegina blogján fedeztem fel, és milyen jó, hogy felfedeztem! Igaz, figyelmetlenségből sikerült elrontanom az utolsó simításoknál, de így is olyan finom lett, hogy abszolút kiérdemli a megosztást.

Régen nem rajongtam különösebben a citromos sütikért, de úgy látszik, ahogy öregszem, úgy ez is változik. Persze a csokis sütik maradnak a toppon, de egyre jobban kedvelem a citromos ízvilágot is. Olyan jó, amikor sülés közben citrom illatban úszik a konyha! Van benne valami frissítő érzés, beindítja az érzékeket.

Visszatérve a sütire: a tészta készítésével nem volt semmi gond. Nagyon egyszerű, csak össze kell keverni a hozzávalókat, és kész. Mehet a sütőbe, csodásan megsül. De a szószt a végén kicsit sikerült elhibáznom. A süti már kisült, a forró sütőben várakozott, és a nagy sietségben elnéztem a mennyiséget, vagyis nem is néztem, hanem csak úgy fejből csináltam, pedig nem ártott volna lecsekkolni, hogy tényleg jól emlékszek-e. Ilyet se csináltam még: teáskanál helyett evőkanálra emlékeztem, jujjjjjj!

A szirup így kissé gyanúsan híg lett, de gondoltam, biztos így jó. Ráöntöttem, és csodálkoztam, hogy percek múlva az összes szirupot beszívta a tészta! :) Így bár finom, kissé nedves lett a süti. Felkockáztam, kihűtöttem, így idővel száradt, de az íze így is isteni volt. Persze tömörebbek és laktatóbbak lettek a szeletek, így legközelebb biztos betartom a teáskanál mennyiséget, és nem sietek el semmit. Nem baj, senki sem tökéletes és tévedhetetlen, és ez jól is van így! :)

Citromos kocka (by Zenóbia)

Hozzávalók:

A tésztához:

- 24 dkg liszt

- 24 dkg vaj

- 24 dkg porcukor

- 4 tojás

- 2 citrom reszelt héja és leve

- 1 cs. sütőpor

A sziruphoz:

- 12 dkg porcukor

- 4 tk. víz

- 2 tk. citromlé

Elkészítés:

A lisztet elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk az olvasztott vajat, a cukrot, a citromok lereszelt héját és a levét. Robotgéppel simára keverjük a masszát. Majd egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat is, és a géppel jól összekeverjük. Én most kivételesen óriási tojásokat (kb. 70 g-osak voltak fejenként) vettem a boltban, így csak hármat adtam hozzá, bár kettő is elég lett volna.

A masszát kivajazott-kilisztezett vagy sütőpapíros tepsibe töltjük, és 160 fokra előmelegített sütőbe tesszük. 25 perc alatt megsül, de azért csekkoljuk le tűpróbával. A sütési idő letelte előtt elkészítjük a szirupot (ne úgy, mint én, a sütés után kapkodva), mert forró sütire kell a forró szirupot ráönteni. A porcukrot a vízzel és a citromlével sziruppá forraljuk, és ráöntjük a sütire.

Elvileg egy részét beszívja a tészta, a másik pedig ropogós rétegben rászárad. Na, nálam itt csúszott hiba a rendszerbe. :) Kihűtjük, felkockázzuk, és lehet tálalni. A mennyiségekre pedig tessék mindig nagyon-nagyon odafigyelni! :)

Vasárnap volt a kilencedik évfordulónk, amit egy jó kis vacsorával ünnepeltünk meg. A kapcsolatunk már lassan felér egy rövidebb házassággal, és olyan szinten is ismerjük már egymást, mint a házastársak. Volt sok szép pillanatunk együtt, és volt szomorú is, de ezek az évek múlásával csak még jobban összekovácsoltak minket.

A gyönyörűséges csokrom

Az évfordulóinkkor hála az égnek végre nem én főzök, hanem mindig más étterembe megyünk vacsorázni. Most a Pálma éttermet választottuk (debreceniek előnyben), mivel alig volt más nyitva vasárnap este. A hely mára egy kicsit veszített a régi csillogásából, de a kiszolgálással teljesen meg voltunk elégedve.

Most rendesen adtunk az élvezeteknek, a két legdrágább fogást választottuk az étlapról. Mindketten bélszín steaket rendeltünk csak kétféleképpen elkészítve. Az édes médiumra sütve kérte, én jól átsütve, mert nem szeretem a véres húsokat. Isteni finom volt mindkettő, lefotóztam őket a mobillal, de gyertyafénynél vacsiztunk, így nem sok látszik belőlük, pedig olyan guszták és finomak voltak (fényképezővel meg csak nem állíthattam be, kicsit hülyének néztek volna, ha leállok ételfotózni).

A Drága kajája:

Bélszín steak pecsenye kacsamáj raguval, pirított burgonyával, tükörtojással

Szóval a vacsora szuper volt, utána itthon is méltó módon folytattuk az ünneplést, gondoltuk, ha lúd, legyen kövér, és felbontottunk egy tíz éves tokaji aszút. Hmmm, ha van finom bor...aztán a nagy ünneplést az egyik pohár meg is bánta, sikerült eltörni a régi, szülőktől megörökölt (gyönyörű kék metszett kristály, jajjjjj) borospohárduó egyik felét... végül is úgy voltunk vele, hogy hosszú élete szép és romantikus véget ért, legalábbis én ezzel nyugtatom magam.

Tőlem neki :)

Ja, és még egy vicces sztori: a gyönyörűséges csokron kívül kaptam volna ajándékot is, de mivel az Édes külföldről rendelte, megállították a vámon. Nem tudom mi lehet az, de egy hete dekkol ott állítólag. Nem tudom hányszor akarják még átvilágítani, de remélem hamarosan megkapom, és végre leállhatok a folyamatos találgatással is.

A következő bejegyzésben egy jó kis citromos süti lesz Zenóbiának hála. Az ő oldalán találtam, kipróbáltam, és annak ellenére is finom lett, hogy figyelmetlenségből elkövettem egy jókora bakit az elkészítésében. :)

Na, nem a szerelemben, az már rég megvolt. Nagyon régóta keresem az egyetlen, a tökéletes és az utánozhatatlan csokis keksz receptjét, de eddig nem találtam említésre méltót. Most viszont sikerült kikísérleteznem egy receptet, ami végre fantasztikus kekszeket eredményezett.

Megint nem sikerült időben jelentkeznem, pedig úgy akartam. De elkaptam valami jó kis betegséget a munkahelyen, és pár napig alig éltem. Nem volt erőm felrakni ezt a finomságot, pedig nagyon szerettem volna. Még most sem gyógyultam meg teljesen, de már nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek ezt az ínycsiklandozó remekművet. :)

Szóval, a jól sikerült csokis kekszem kívül ropogós, belül omlós lett. Pont olyan, mint a bolti, sőt még finomabb is. Igaz, nem mind tökéletesen szabályos alakú, de valahogy ez nem tud érdekelni, amikor beleharapok. Mivel beteg lettem, nem tudtam mindet azonnal magamba tömni, így azt is sikerült letesztelnem, hogy lezárt dobozban napokig jól eláll.

Amerikai csokis keksz (Cookies)

Hozzávalók:

- 100 g csoki csipsz (csokipasztilla vagy aprított étcsokoládé)

- 2 bögre liszt (1 bögre=2-2,2 dl)

- 1 bögre cukor

- 3/4 bögre olvasztott vaj

- 1 tojás és 1 tojássárgája

- 1 cs. vaníliás cukor

- fél cs. sütőpor

- 1 csipet só

(+ 2-3 ek. liszt, ha túl lágy a tészta)

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Az olvasztott vajban elkeverjük a cukrot, a vaníliás cukrot, a tojást és a tojássárgáját. A lisztben elkeverjük a sütőport és egy csipet sót. A lisztet a vajas keverékhez adjuk. Ha a tészta már nem meleg az olvasztott vajtól, a csoki csipszet vagy az apróra kockázott étcsokoládét is hozzáadhatjuk, és az egészet jól összegyúrjuk.

Kis golyókat formázunk a tésztából, sütőpapíros tepsire tesszük, és enyhén lelapítjuk őket (nem kell nagyon, mert magától szépen eloszlik a tészta). Előmelegített sütőbe tesszük, és 10-12 percig sütjük. Ha egy enyhe színt kaptak, rögtön ki is vehetjük őket. A külsejük így ropogós lesz, de a belsejük még puha. Kb. 20 darab, azaz két tepsivel lesz ennyi adagból.

+Tipp: ha összegyúráskor nagyon lágy a tészta, nyugodtan hozzáadhatunk még 2-3 evőkanál lisztet.

Gyors és egyszerű, mégis nagyon finom, ideális vendégváró süti. Én imádom!

Most kivételesen nem egy finomság receptjét fogom megosztani veletek, hanem egy kedves meghívásnak teszek eleget.

Indult egy játék a bloggerek között "Ismerjük meg egymást bloggerek" néven, amire én is meghívást kaptam. A játékot Szera indította el, engem pedig Zenóbia hívott meg, amiért neki még egyszer egy nagy KÖSZI! :)

A szabályok a következők:

Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kiszemelt. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különlegeset, akár hétköznapit. Keress 7 embert, nevezd meg, és linkeld be őket a blogodba. Végezetül értesítsd őket a blogjukon, hogy meghívtad őket a játékra.

7+1 dolog, amit nem tudhattál eddig rólam:

1. 28 éves vagyok, és Debrecenben élek.

2. A gimnázium elvégzése után albérletbe költöztem, akkor kezdtem el főzni. Először csak szerény személyemre, nem sokkal később viszont megismertem a mostani vőlegényemet, így aztán még lelkesebb konyhatündér lettem. Egész jól csinálhatom, mert hamarosan a 9. évfordulónkat ünnepeljük együtt. :)

3. Csokifüggő vagyok! Mondjuk ez nem nagy titok, de egyértelműen elvonási tüneteim lesznek, ha egy nap minimum egyszer (de leginkább háromszor) nem jutok csokihoz.

4. A sütés-főzés mellett a szabadidőmben számítógépes játékokkal foglalkozok a legtöbbet. Eredetin Wowozok, és ha az Édes miatt nem tudok belépni (mert közös az accunk), akkor Diablózni (III.) kényszerülök. :)

5. Nem nézek tévét. Illetve, ha nagy ritkán mégis, csak a TV Paprikát vagyok hajlandó nézni. De azt egyenesen imádom!

6. Az egyik dilim a receptújságok és a szakácskönyvek nézegetése. Van, hogy először nem is készítek el semmit belőlük, csak lapozgatom őket, és nem tudok betelni a sok-sok finomság guszta képeivel.

7. Nagyon szeretem az állatokat, főleg a macskákat. Gyerekként állatorvos akartam lenni.

+1 Minden vágyam egy kertes ház, mert egy csendes kis faluban nőttem fel, jelenleg pedig egy panellakásban élünk. Így megőrülök egy kertért, ahol zöldséget, gyümölcsöt termeszthetnék, és ahol kutyát, macskát tarthatnánk.

Ennyi. A többit meg majd idővel, persze a féltve őrzött titkaimról senkinek egy szót sem! ;)

Akiket meghívok játszani:

http://hazisafrany.blog.hu/

http://edesem.blog.hu/

http://szatmariferi.blog.hu/

http://pandaestigrisfoz.blog.hu/

http://lepcsankparty.blog.hu/

http://vegalife.blog.hu/

http://gastroland.blog.hu/

(A kép forrása: internet)