Kockalány konyhája

Lassan vége a nyárnak, amibe inkább nem is gondolok bele, mert elég lehangoló. De nem aggódok, mert nekünk amúgy is egy hét múlva kezdődik a nyaralásunk, vár minket a bolgár tengerpart. Soha nem voltam még tengerparton, ezért már nagyon várom.

Úgy döntöttem, az itthoni nyarat is kihasználom, amíg lehet. Gyorsan megosztok veletek egy receptet, és szaladok felavatni az új bikinimet, kifekszek napozni. Nem sok színt szedtem magamra ezen a nyáron, egyetlen strandon sem voltam idén. Nem mintha nagyon hiányozna, de azért nem ártana egy szép alapszín, nehogy Bulgáriában szénné égjek. Néhányszor már kifeküdtem, de eddig még elég gyengécske a végeredmény.

A nyári kaják már annyira nem uralkodóak nálunk, lecsót sem főztem egy ideje. Viszont az erkélykertem szépen kivirult, pár napja ettem meg az első saját termesztésű paradicsomot a reggelimhez. Három bokor paradicsomom van, négy bokor paprika, amik szintén teremnek, és egy padlizsán, ami szépen lassan, de elkezdett termést hozni. Nem lettek óriási méretűek, de nagyon ízlenek, mert a saját munkám gyümölcsei.

Szeretem a fagyit, de eddig lusta voltam saját kezűleg készíteni. Egyszerűbb volt venni egy-két gombócot a fagyizókból, plusz túlmisztifikáltam a fagyi készítést. Most teljesen véletlenül próbáltam ki, az egész tortasütésnek indult. A barátnőm szülinapjára készítettem Francia citromtortát, és megmaradt egy adag a krémből. Megkóstoltam, és olyan, de olyan finom volt, arra a gyerekkorombeli házi citromfagyira emlékeztetett az íze, amit édesanyám sokszor készített.

Ezek után nem volt kérdéses, mi lesz a kimaradt krém sorsa. Egy edénykébe öntöttem, lefóliáztam, és irány a mélyhűtő. Szerintem nem gond, ha valakinek nincs fagylaltgépe otthon, elég egy finom krém, esetleg többszöri kevergetés, és kész is a házi fagyi. Én még csak nem is kevergettem, hagytam, hogy a mélyhűtő tegye a dolgát. Egy kicsit várni kell a kivétel után, hogy picit kiolvadjon, és utána lehet is kanalazni. Nagyon finom!

Házi citromfagyi

Hozzávalók:

- 400 ml tejszín

- 4 tojás

- 15 dkg cukor

- 2 citrom leve és héja

Elkészítés:

A tojásokat habosra keverjük a cukorral, majd belereszeljük a citromok héját, és a levüket is belefacsarjuk. Végül elkeverjük a tejszínnel, formába öntjük, és a mélyhűtőbe tesszük. Nem figyeltem az órát, én csak másnap vettem elő, hogy megkóstoljam. Akinek van, használjon fagyigépet, akinek nincs, időközönként keverje át. De akkor sincs gond, ha csak úgy megfagy, csupán kivétel után egy kicsit várni kell. Vigyázat, nagyon hamar elfogy, mert alig lehet abbahagyni!

+Tipp: a tojások elhagyhatóak, esetleg elég csak a sárgáját felhasználni. Lehet lime-mal is ízesíteni, esetleg készíthetjük tejszín helyett joghurttal is.

Mi, nők a sokoldalúság megtestesítői vagyunk, egyszerre végtelen számú feladattal megbirkózunk. Odafigyelünk a külsőnkre, gondoskodunk a szeretteinkről, vezetjük a háztartást, és egyúttal még oly sok mindent elintézünk. Mi vagyunk a hétköznapok (szuper)hősnői, épp csak repülni nem tudunk, hacsak nincs egy jó seprűnk. :)

A hétvégém nagyon zsúfolt volt: pénteken esküvő, szombaton lánybúcsú, a vasárnapi szülinapozást már ki is hagytam, helyette örültem, hogy pihenhettem. A sok program ellenére mégis sikerült finom és különleges hétvégi menüt készítenem.

Volt két szép szűzpecsenyém a mélyhűtőben, ami most épp kapóra jött. Nagyon szeretem baconnel elkészíteni, mert roppant egyszerű ez a módszer. Persze nem csak egyszerű, hanem gusztusos, és előkelő, mintha egy étteremben fogyasztanánk el az ebédünket. A köretet is hozzá igazítottam, hogy ne a megszokott és unalmas krumplipüré vagy rizs legyen, ezért karotta pürével tálaltam.

Baconbe göngyölt szűzérme karotta pürével

Hozzávalók:

A húshoz:

- két szép darab sertésszűz

- bacon szeletek

- só, bors

- fogvájók

- pici olaj

A püréhez:

- egy kiló karotta vagy sárgarépa

- só

- kevés vaj

- esetleg tejszín és kevés reszelt sajt

Elkészítés:

A húsokat megtisztítjuk, és egyforma nagyságú érmékre vágjuk. Az érmék vastagsága a bacon szélességével egyezzen meg. A húsokat sózzuk, borsozzuk, majd egyesével baconbe göngyöljük. Fogvájóval megtűzzük, és kiolajozott hőálló tálba vagy tepsibe tesszük őket. A sütés elején érdemes alufóliával letakarva puhítani a húsokat, majd a végén levéve megpirítani őket.

A püréhez a karottát vagy sárgarépát megtisztítjuk, felkarikázzuk, és feltesszük sós vízben főni. Ha megpuhultak, leöntjük róluk a vizet, sózzuk, és egy kevés vajjal összetörjük őket. Ha nagyon finom pürét szeretnénk, botmixert használjunk, és egy pici tejszínnel, esetleg finomra reszelt sajttal keverjük el. Jó étvágyat!

+Tipp: pár darab főtt krumplit is össze lehet törni a répával, hogy krémesebb legyen az állaga. Aki pedig nagyon idegenkedik a répapürétől, készítsen hozzá céklás burgonyapürét.

Ismét egy finom tortát sütöttem, most az édesanyám szülinapjára. Az Almás tarte tatin nagyon ízlett a télen, gondoltam, most kipróbálom más gyümölccsel. Barackot választottam hozzá, sárgát és őszit is. Persze lehet csak az egyikkel is készíteni, vagy más finom gyümölccsel.

Jól sikerült, bár a sütőmmel nem vagyok megelégedve. Az előző lakó hagyta itt, nem mondom, hogy őskövület, de előfordult már, hogy nyers maradt a torták, sütik közepe. Ideje elkezdeni gyűjtögetni egy új sütőre, hogy ne kelljen aggódnom többet a sütik miatt.

A korábban feltett tarte tatin receptet használtam, csak az almát cseréltem le barackra. Talán annyit lehet rajta változtatni, hogy a szirupnál kevesebb vajat használunk, mert a barack puhább, mint az alma, és több levet enged. Így elkerülhető, hogy elázzon a tészta. Apropó tészta, legközelebb megemelem a hozzávalók arányát, és több tésztát készítek, mert mindig hiányérzetem van evés közben. Tésztamániás vagyok, vastagabb omlós, vajas tésztát fogok hozzá sütni, mert imádom.

Szép lett a végeredmény, és finom is, anyunak nagyon tetszett. Ropogós tésztarétegen puha, karamellizált barack...hmmm isteni finom!

A legjobbkor jutott eszembe zsemlét sütni, mégpedig a tegnapi nagy melegben. Igaz megvártam vele az estét, de még akkor is elég fülledt volt a levegő a lakásban. De nincs mit tenni, ha egyszer akkor kívántam meg a friss, ropogós zsemlét.

A kenyérreceptem alapján készítettem, mert nem szeretem a bolti, felfújt változatot. Be is vált a recept, kívül ropogós, belül finom puha, foszlós lett. A kánikulában való sütésnek azért van egy előnye is ha kelt tésztát készít az ember lánya, a melegben pillanatok alatt, gyönyörűségesen megkel a tészta. Igaz a konyha szaunává változik át, de valamit valamiért.

A kenyérreceptnél leírt módon elkészítjük a rugalmas tésztát, és fél óráig kelesztjük (ilyen melegben nem kell kivárni az egy órát sem). Ha megkelt, még jól átgyúrjuk, majd viszonylag vastagra kinyújtjuk, és egy nagy bögrével kiszaggatjuk. Mindenki akkora kiszúró formát válasszon, amekkora zsemlét szeretne.

Sütőpapíros tepsibe tesszük, és még letakarva kelesztjük egy kicsit őket, míg szépen megemelkednek. Ezután lekenjük a tetejüket egy habosra kevert egész tojással, és megszórjuk őket szezámmaggal. A sütőt akkor melegítsük elő, ha eléggé megemelkedtek már a zsemlék. Ha még kelesztenénk őket, hideg sütőbe tegyük, így mire felmelegszik, még tudnak emelkedni.

Én közepes fokozaton, kb. 150-160 fokon sütöttem őket szépen lassan egészen a tűpróbáig. De ránézésre is meg lehet állapítani: akkor vannak készen, ha szép aranybarnára sült a tetejük, és a szezámmagok is megpirultak rajtuk. Próbáljuk meg kivárni, míg kihűlnek, legalább langyosra. Mert úgy a finom: frissen, langyosan, akár magában, akár sok-sok finomsággal megtöltve.

+Tipp: jól záródó dobozban megőrzi frissességét, jól eltartható, persze csak akkor, ha van még mit elpakolni.

Kis kihagyás után ismét jelentkezem. Őszintén szólva csak olyan kajákat ettünk az utóbbi időben, amik már korábban felkerültek ide. Kihasználjuk a sok finom friss zöldséget, egymást követik nálunk a tipikus nyári kaják, úgymint lecsó, főtt kukorica, padlizsánkrém. A melegben ezek jobban esnek, mint a nehéz ételek. Max. csirkemellet sütök rizzsel, mert az az Édes kedvenc gyúrós kajája.

Nemrég volt a szülinapom, ezért meglátogatott a kis családom a hétvégén. Eljöttek a szüleim, és a bátyám a két gyerkőccel. A gyerekekkel nem is nagyon kellett foglalkozni, megtette helyettem az aktuális dajka, Luna személyében. Fel-le rohangásztak vele, húzgálták előtte a kedvenc játékát, ami egy cipőfűző, és visítva nevettek közben. Édesanyám sok finomsággal készült, és egy gluténmentes szülinapi túrótortát is hozott (a kis keresztlányom sajnos gluténérzékeny, ezért lett gluténmentes a torta).

Bár jól nézett ki, és finom is volt az anyu tortája, hamar elfogyott, így sütöttem én is magamnak egy szülinapi tortát. Régóta ki akartam próbálni a Raffaello tortát, most itt volt rá az ünnepélyes alkalom. Aki szereti ezt a desszertet, nagyon fog rajongani a róla elnevezett tortáért. Házilag már készítettem raffaellót, ami isteni, és a torta is hasonlóan készül. Tökéletes lett a végeredmény, nagyon guszta, és csupa-csupa kókusz.

Raffaello torta

Hozzávalók:

A piskótához:

- 4 tojás

- 4 ek. liszt

- 4 ek. cukor

- 2 tk. sütőpor

A krémhez:

- 30 dkg kókuszreszelék

- 30 dkg tejpor

- 30 dkg cukor

- 25 dkg vaj

- fél liter habtejszín

- 2 dl víz

A díszítéshez:

+ kókuszreszelék

- esetleg mandulaszeletek

Elkészítés:

A piskótát a szokásos módon elkészítjük: a 4 tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan elkeverjük a 4 tojássárgájával, és a sütőporral elkevert liszttel. A tortaforma alját sütőpapírral kibéleljük, az oldalát nem szükséges kivajazni-kilisztezni. Beletöltjük a masszát, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük (tűpróbát végezzünk), majd rácson kihűtjük.

A krémhez a cukrot a vízzel feltesszük egy lábasban főni. Sűrű szirupot főzünk belőle, majd félretesszük hűlni. Ha kihűlt, elkeverjük a kókuszreszelékkel, a vajjal, és a tejporral. Ezután kiveszünk belőle egy kisebb adagot, ebből lesznek a tetején a raffaello golyók (csak golyókat formázunk a kihagyott masszából, és kókuszba forgatjuk őket). A többi krémet pedig elkeverjük a felvert habtejszínnel.

A kihűlt piskótalapot ketté vágjuk, bőven megtöltjük a krémmel, majd a maradékkal bevonjuk a torta tetejét és az oldalát is. Végül ízlés szerint díszítjük: megszórhatjuk még kókuszreszelékkel, az oldalát mandulaszeletekkel vonhatjuk be, a tetejét pedig a raffaello golyókkal rakjuk ki. Érdemes hűtőben dermeszteni egy kicsit, hogy szépen szeletelhető legyen. Na, mi ezt már nem bírtuk kivárni. Mennyei lett!

Nagyon szeretem a barackot, főleg az őszit és a nektarint. Az Édes a sárgáért van oda, de az nekem kevésbé tetszik. Talán azért, mert szeretem, ha finom érett, édes, a savanykás ízű kevésbé jön be. Most aztán kihasználjuk a barack-szezont, a hétvégi menünk csak barackos fogásokból épült fel.

Ez a második hétvége, hogy Őszibarack krémlevest eszünk, az előzőn is ezt készítettem. A múlt hétvégén kínai édes-savanyú csirke volt mellé a második, remekül illett hozzá, de most ismét csupa gyümölcsösös minden. Ezen a hétvégén Barackos-sajtos csirkemellet sütöttem hozzá.

Aki szereti az édesen elkészített húsokat, annak nagyon fog tetszeni. Bármilyen barackkal el lehet készíteni, nyáron tudunk frissből dolgozni, télen ott a jó öreg befőtt. Aki a déligyümölcsökért rajong, süsse ananásszal, aki nincs oda az édes ízekért, dobja fel hagymával és sajttal.

Barackos-sajtos csirkemell

Hozzávalók:

- csirkemell

- barack

- sajt (lehet füstölt is, isteni vele)

- fűszerek

Elkészítés:

A csirkemelleket megtisztítjuk, közepesen vastag szeletekre vágjuk, és ízlés szerint fűszerezzük. Nem kell túlzásba esni, elég a só és a bors, legfeljebb egy pici petrezselyem vagy majoranna, mert úgyis a barackon és a sajton lesz a hangsúly.

Egy pici olajat öntsünk a húsok alá a tepsibe, és előmelegített sütőben alufólia alatt kezdjük el sütni. Ez azért jó, mert így a saját levében fő meg, finom puha lesz. Az elősütés után kivesszük, és rászeleteljük a barackokat. Vékony szeletekkel pakoljuk meg, de egy-egy fél barackot is rájuk tehetünk. Végül sajttal koronázzuk meg az egészet. Én nagyon szeretem a füstölt sajtot, így azt szoktam, de bármilyen sajttal nagyon finom.

Visszatoljuk a sütőbe fólia nélkül, és készre sütjük. Ha a sajt elolvadt, és egy picit megpirult, már ki is vehetjük. Tetszés szerinti körettel tálaljuk, mi most rizzsel ettük, amit meglocsoltam a hús kisült, finom fűszeres levével. Még gondolkozok valami finom desszerten is délutánra, ha már barack, lehet, hogy sütök hozzá egy Barackos túrótortát, hogy tényleg barack mámorban ússzunk.

Folytatom a palacsintás sorozatot egy másik kedvencünkkel, a Kakaós palacsintával. Érdemes néha a jól bevált ízeken változtatni, mondjuk a hagyományos palacsintát feldobni valamivel. Én nagyon szeretem egyszerű ízekkel különlegessé varázsolni ezt a desszertet. A kakaós mellett kedvenceink közé tartozik az almás, a banános, a kókuszos, és az amerikai változat is.

Nagyon egyszerűen készül, egy kis kakaópor a hagyományos recepthez, és kész is van. A gyerekeknek biztos tetszeni fog, nemcsak a szép barna színe, hanem a finom csokis íze miatt is. Amikor a tojásokat elkevertük egy pici sóval, és a cukorral, adjunk hozzá ízlés szerint kakaóport (minél többet adunk, annál szebb sötétbarna színe lesz). Majd jöhet a liszt, a tej és egy pici víz a megszokott módon.

Sülés közben finom kakaós illat lengi be a konyhát. Egyedül azzal kell vigyázni, hogy meg ne égessük, mivel itt a pirulás nehezebben vehető észre, mint a hagyományosnál, így jobban figyeljünk oda. Sokféleképpen fogyasztható, mindenki máshogy szereti, de talán a legfinomabb eperrel és tejszínhabbal. Persze hagyományosan cukros túróval vagy lekvárral is finom. A csokiimádók mindenképp próbálják ki mogyorókrémmel vagy csokipudinggal töltve, és csokiszósszal leöntve tejszínhabbal.

Rengeteg gyümölcsöt és zöldséget eszünk mostanában, ami jó, de ezzel párhuzamosan rohamosan megnőtt a csokiéhségem. Valami csupa csokis finomságra vágytam, ezért kutatni kezdtem egy jó recept után. A desszert.eu-n találtam egyet, amit ki is próbáltam.

Hát, voltak fenntartásaim a recepttel... Szerintem aki dl-ben adja meg a szilárd hozzávalók, úgymint liszt és porcukor mennyiségét, az valószínűleg kezdő szakács. Nem is értettem, hogy miért nem lehet normálisan dkg-ban mérni. De úgy voltam vele, hogy a képen jól mutat a süti, így megsütöttem.

Valóban nagyon guszta, ha elkészül, és finom is, bár szerintem lehetne még finomabb alaptésztát is sütni hozzá. Legközelebb ki is kísérletezem a saját variációmat, mert nagyon sokalltam a porcukor és az olaj mennyiségét. Ettől függetlenül tényleg jó, már alig maradt belőle.

Csupa csokis süti

Hozzávalók:

A tésztához:

- 6 dl liszt

- 6 dl porcukor

- 6 dl natúr joghurt

- 2 tojás

- 2 dl olaj

- 2 púpozott ek. kakaópor

- 2 tk. szódabikarbóna

A csokimázhoz:

- 15 dkg étcsokoládé

- 5 dkg vaj

- 5 csapott ek. cukor

- 5 ek. tej

Elkészítés:

A tojásokat a porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a kakaóport, a szódabikarbónát és az étolajat. Jól elkeverjük, majd felváltva hozzáadjuk a lisztet és a joghurtot. Hőálló szögletes tálba vagy sütőpapíros tepsibe töltjük, és 200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Míg a tészta sül, elkészítjük a csokis mázat. Egy lábasban alacsony hőmérsékleten összeolvasztjuk a csokit a cukorral és a tejjel. A tűzhelyről levéve elkeverjük a vajjal, és kihűtjük. Ha a tészta kész, és kihűlt, villával jól megszurkáljuk a tetejét, és leöntjük a csokimázzal. Hűtőben dermesztjük pár óráig (feltéve, ha kibírjuk addig), majd szeleteljük, és tálaljuk.

Idén egy hónappal előbb kaptam meg a szülinapi ajándékomat a szüleimtől, egy meglepetés utazással leptek meg a bécsi csokoládémúzeumba. Épp a hétvégi programomat szerveztem, amikor az Édes elkezdett furán viselkedni, és lebeszélni a terveimről. Aztán kiderült a turpisság, hogy a szüleimmel együtt nagyban szervezték az előszülinapi meglepetés utamat.

Bár a hétvégi programom dugába dőlt, egy cseppet sem bántam, mert egy sokkal izgalmasabb várt rám. Előtte való nap felutaztunk Pestre, és a rokonoknál aludtunk, mert hajnalban indult onnan a busz Bécsbe. Az utazás gyors volt, szép tájakon át buszoztunk, hamar megérkeztünk a csokimúzeumba. Kissé összecsapták a múzeumi sétánkat, nagyon gyorsan kellett fotóznom, csak pár másodpercem volt egy helyen, és így is mindig lemaradoztam a csoporttól. Az viszont pozitívum volt, hogy magyar vezetést kaptunk. Az osztrák lány jól beszélt magyarul, bár nagyon törte szegény, aranyos volt ahogy néha nem jutottak eszébe a szavak.

Sok fotót készítettem, de elég összecsapottak lettek a gyári és múzeumi gyors tempó miatt. A múzeum boltjában már több időnk volt, nem győztem kattintgatni a sok-sok finomság között. Ki is költekeztük magunkat itt, bár enni már nem ettünk semmiből, mert a túra alatt tálcákon kínálták a csokikat, nápolyikat és bonbonokat nagy halomban, plusz a csokiszökőkútnál is leragadtunk, és többször megcsapoltuk az ét-, tej- és fehércsokis szökőkutat is. A végére már émelyegtünk a sok csokitól.

A csokimúzeumos látogatásunk után körútra indultunk a busszal Bécs belvárosában, majd pár órás szabadprogram következett. A csoport egy része az idegenvezetőnkkel tartott a nevezetességekhez, a többiek - ahogy mi is - csak úgy elindultak egy irányba, random sétálgatni. Sok szép helyen jártunk, egy csomó képet készítettünk, de az a pár óra édeskevés volt egy ilyen gyönyörű városra, így megbeszéltük az Édessel, hogy mindenképp visszatérünk még több időre.

A sok séta közben meg is éheztünk, és betértünk egy olyan helyre, ahol sok fiatal volt. Megkóstoltunk egy helyi specialitást, amiről a felszolgáló srácot megkérdeztük előtte, hogy micsoda. Angolul annyit sikerült kideríteni róla, hogy valamilyen húsos tésztaétel. Gondoltuk, miért ennénk rántott húst sült krumplival vagy hamburgert, kóstoljunk meg valami helyit. Hát, nagy hiba volt! Meg is fogadtam, hogy többet soha nem kérek ki olyan kaját, amiről nem tudom pontosan, hogy mi is az. Valamilyen sonkás, fűszeres tészta volt egy óriási tálban (mi meg kikértünk kettőt), még jó, hogy kértem rá sajtot, így némileg ehetővé vált. Az Édes az első falat után félretolta, és rendelt egy hamburgert sült krumplival. Én bátor voltam, többet ettem belőle, de a háromnegyedét így is elcsomagoltattam. A sétát folytatva csövező magyarokkal találkoztunk, akik épp arról panaszkodtak egymásnak, hogy milyen éhesek, úgyhogy megkapták az elcsomagolt húsos tésztáinkat, remélem nekik jobban ízlett, mint nekünk.

Természetesen a finom osztrák söröket is kipróbáltuk, vettünk párat itthonra is. Aztán már elég fáradtan visszatértünk a buszhoz, és elindultunk Pest felé. Ott még folytatódott a kalandunk, mert 40 percet késett a vonatunk, majd éjjel egykor még át kellett szállnunk vonatpótló buszra, majd ismét vonatra. Mire hazaértünk már az sem érdekelt, hogy a macska nem kis kupit csinált a távollétünkben. De jó kis út volt, szép emlékekkel, a csokikészletünk pedig jó darabig ki fog tartani.

Itt kis méretben lapozgathatod a képeket, de ha rákattintasz, az Indafotón nagyban is láthatod őket.

Nyáron sokkal gyakrabban eszünk valamilyen levest, mint az év többi részében. A nyári melegben szinte csak hűsítő gyümölcsleveseket fogyasztunk. Annyira jól tudnak esni, és nagyon könnyű hozzájutni ilyenkor a kedvenc gyümölcseinkhez a piacon.

Én háromféleképpen szoktam gyümölcslevest készíteni. Az első két módszer szinte ugyanaz, mindkettő főzős, míg a harmadik keverős. Legtöbbször cukros-fahéjas vízben főzöm fel a gyümölcsöket, majd tejföllel elkevert pudingporral sűrítem be, ez az első módszer. A második csak abban különbözik, hogy tejföl helyett főzőtejszínnel keverem el a pudingport. A harmadik típusnál pedig főzés nélkül, nyers gyümölcsökből készítem a levest hidegen tejszínnel és keverős pudingporral.

Mindegyik változattal nagyon finom leveseket lehet készíteni, a variációk száma végtelen. Köszmétekedvelők (vagy egres, ki hogy ismeri) próbálják ki az Almás köszmételevest, de azoknak, akik inkább a barackért rajonganak az Őszibarack krémlevest vagy a Kókuszos nektarin krémlevest ajánlom, mindkettő isteni finom. Hamarosan indul a szilva szezonja, akkor a Fahéjas szilvalevest érdemes megkóstolni. A déligyümölcsök rajongóinak pedig az Ananászleves lesz a kedvencük.

Én most Almás meggylevest főztem. Ezek a gyümölcsök az év minden hónapjában könnyen elérhetőek, akár friss, akár befőtt formájában, így bármikor könnyen elkészíthetőek. A megtisztított, felkockázott almákat fahéjas-cukros vízben feltesszük főni. Amikor felfőtt, lejjebb vesszük a a tűzhely erősségét, és hozzáadjuk a friss vagy befőzött meggyet. Addig főzzük alacsony fokozaton, míg megpuhulnak a gyümölcsök.

A sűrítéshez olyan pudingport használjunk, amilyen színűre szeretnénk a levest. Ha natúr sárgára, mert a világos gyümölcsök dominálnak a levesben (alma, köszméte, ananász), akkor vaníliásat, ha több a meggy, a cseresznye vagy a szilva a levesben, és szép rózsaszín színt szeretnénk, akkor eper- vagy puncspudingot.

Ehhez a leveshez eperpudingot választottam, a pudingport tejföllel kevertem ki. A pudingos krémhez levest merünk kis adagokban, és elkeverjük, hogy ne csapódjon ki, ha a meleg levesbe tesszük. Belekeverjük a levesbe, és ha szükséges utóízesítjük cukorral, fahéjjal, egy pici szerecsendióval. Készen is van, lehet tálalni, hideg hónapokban melegen, nyári melegben lehűtve érdemes fogyasztani.

A májusi hideg, esős időben majd' meghaltunk egy kis napsütésért, most, hogy végre megkaptuk, egyből egy kis hűvös után áhítozunk. Igaz, hogy nagy meleg lett, és legszívesebben a kánikula és a hűvös idő közti kellemes melegre vágynánk, de az időjárás sajnos nem kívánságműsor. Mi, emberek örök elégedetlenek vagyunk, mindig az kell nekünk, ami épp nincs.

Jó hír viszont, hogy a jó idővel együtt eljött a friss zöldségek és gyümölcsök szezonja is. Lehet finom lecsókat főzni, frissítő gyümölcsleveseket készíteni, és a gyümölcsös édességek is előtérbe kerülnek. Én is főztem egy nagy adag gyümölcslevest, ami hidegen olyan jól esik ebben a tikkasztó időben. A meggyszezont is kiélveztük bőséggel, annyi meggyes sütit készítettem az utóbbi időben, hogy egy darabig nem is fognak hiányozni.

Tegnap az édes kérésére Meggyes piskótát sütöttem. Finom lett, olyannyira, hogy ma már csak a szélső (nem túl dekoratív) szeleteket tudtam lefotózni. Plusz kissé kellemetlen élmény volt sütéskor a szaunává változott konyhában tartózkodni. Ezt kompenzálandó készítettem magamnak egy hűsítő Epres-banános turmixot. Olyan volt ez nekem akkor, mint sivatagi vándornak az oázis.

Az epres turmix a kedvencem, de banánnal együtt is nagyon finom. Nyári melegben frissítő, napindító reggelinek, vagy könnyű vacsorának is tökéletesen megfelel. 2-3 dl hideg tejbe karikázz bele egy banánt, dobj bele 6-8 darab epret, ízesítsd egy-két evőkanál mézzel, majd az egészet turmixold össze. A pohár szélét díszítsd egy szem eperrel vagy egy karika banánnal. Igazi gyümölcsös frissítő.

A Madeleine egy francia sütemény, ami előkelő nevével ellentétben egy roppant egyszerű kevert süti. Nevét egy francia lányról, Madeleine-ről kapta, aki Lotaringia akkori uralkodójának járt kedvében a kis kagyló alakú piskótákkal.

Ránézésre csupán egy egyszerű piskótának tűnik, de az első harapás után az összes előítéletünk elillan. Olyan különleges az íze, hogy azonnal magával ragad. Talán a Francia citromtortához tudnám hasonlítani, nemhiába, ezek a franciák tudnak valamit.

Citromos madeleine

Hozzávalók:

- 10 dkg liszt

- 10 dkg cukor

- 10 dkg vaj

- 2 tojás

- 1 cs. vaníliás cukor

- 1 citrom reszelt héja

- egy csipet só

Elkészítés:

A formákat kikenjük olvasztott vajjal, és hűtőben dermesztjük a tészta elkészültéig. A tésztához a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral 6-8 percig habosítjuk robotgéppel. Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a sóval elkevert liszt felét, és óvatosan, laza mozdulatokkal összekeverjük. Végül a liszt másik felét és az olvasztott vajat is belekeverjük.

A kész tésztával 2/3-ad részig megtöltjük a speciális madeleine-formákat, és előmelegített sütőben 180 fokon 12-15 perc alatt megsütjük. Ha a szélei elkezdenek barnulni, kis is vehetjük őket. Ebből a tésztamennyiségből 20 darab süti készül. Kihűlés után porcukorral megszórva tálaljuk. Frissítően citromos, tökéletesen illik egy csésze tea mellé.

Szeretjük a pizzát, főleg, ha házi. Mostanában nem is rendeltünk, mert benne van a pakliban, hogy késnek, megégetik, vagy épp nem sütik meg eléggé, olcsó feltétet tesznek rá, vagy lesajnálják a lényeget. Ezzel szemben ha én készítem, tudom, hogy mennyi idő, mire elkészül, csak a kedvenceink lesznek rajta, és garantáltan jó minőségben.

Igaz, kell rá várni egy kicsit, a kelési idő a leghosszabb, ezért jó, ha nem éhesen kezdünk hozzá elkészíteni, mert akkor sülés közben türelmetlenül a sütőajtó előtt fogjuk szuggerálni. (Nálam ez most is így volt.)

Nem is figyeltem miket dobálok rá, minden jót, amit a hűtőben találtam rátettem. Visszanézve sikerült a múltkori Baconös-fetás pizzát lekoppintanom. Annyi különbséggel, hogy lila helyett vörös hagymát használtam, kockázott bacont, és most került rá mozzarella is.

Baconös-fetás pizza újratöltve

Feltétek:

- 250 g kockázott bacon

- fél konzerv kukorica

- egy mini mozzarella

- 100 g fetasajt

- egy közepes fej vöröshagyma

- 3 tojás

- fűszeres paradicsomszósz

Elkészítés:

Az alapreceptet itt találjátok. Ha a sütőpapíros tepsibe nyújtottuk a tésztát, megkenjük fűszeres paradicsomszósszal (én most ketchuppel kentem meg, mert pont elfogyott a paradicsomszószom). Egyenletesen elosztjuk rajta a kockázott bacont, megszórjuk kukoricával, rátépkedünk egy mini mozzarellát, és rákockázzuk a fetát. Végül a hagymát vékony csíkokra vágjuk, és rászórjuk.

Előmelegített sütőben erős fokozaton sütjük. Mikor már egy kis színt kapott, kivesszük, és ráütjük a tojásokat is, de aki keményen szereti, még sütés előtt ráütheti. Így mire megsül, és aranybarna színt kap, a tojások még lágyak, finom folyósok lesznek. Végül szeleteljük és tálaljuk. Mi alig bírtuk megvárni, hogy meghűljenek, még melegen hozzáláttunk. Hmmm, isteni!

+Tipp: Ha nem kalácsszerű, puha tésztát szeretnétek hozzá, tej helyett használjatok vizet az alapreceptben, így egy könnyebb, rugalmasabb tésztát kaptok.

Imádom az epret, gondolom ezzel még nagyon sokan vannak így. Ha a nap nem is süt, és igazi nyár sincs még, legalább a finom szezongyümölcsök itt vannak nekünk. Kényeztessük hát magunkat addig velük, míg még vannak. Az eper- és rebarbara szezon hamarosan lejár, ezért gyorsan sütöttem egy nagyszerű pitét belőlük.

Ők ketten tökéletes párost alkotnak együtt, ezt addig nem hittem, míg ki nem próbáltam. Annyira jól passzolnak az ízeik, igazi édes-savanyú ízorgia. Remek receptet találtam a pitéhez, talán csak annyi baja volt, hogy vékony volt a tésztája. Nagy porlós tészta rajongó vagyok, így legközelebb többet készítek hozzá.

Epres-rebarbarás pite

Hozzávalók:

A porlós tésztához:

- 20 dkg liszt

- 10 dkg vaj

- 5 dkg porcukor

- 1 cs. vaníliás cukor

- 1 tojássárgája

A töltelékhez:

- 30 dkg rebarbara

- 20 dkg eper

- 15 dkg cukor

- fél citrom leve

- kevés vaj a forma kikenéséhez

- porcukor a teteje megszórásához

Elkészítés:

A lisztben elmorzsoljuk a felkockázott hideg vajat, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot és a tojássárgáját (egy pici tejfölt is adhatunk hozzá, ha nem elég gyúrható). Jól összegyúrjuk, cipót formázunk belőle, és fóliába csomagolva betesszük a hűtőbe egy órára pihenni.

A töltelékhez a megtisztított és feldarabolt rebarbarát egy serpenyőben a cukorral és fél citrom levével alacsony lángon időnként kevergetve felforraljuk. Ha elkezd lekvárszerűen besűrűsödni, levesszük a tűzről, és kihűtjük. Közben az epreket megmossuk, és félbe vágjuk.

A tésztát két részre osztjuk, a nagyobbik lesz az alja és az oldala, a kisebbikből rácsokat fogunk készíteni a tetejére. A nagyobbik részt lisztezett felületen kinyújtjuk, kivajazott piteformába igazítjuk, és megszurkáljuk villával. Ráöntjük a rebarbarás szószt, a tetejét pedig kirakjuk a felezett eperszemekkel.

A kisebbik tésztát is kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, és berácsozzuk vele a pite tetejét. Előmelegített sütőben 200 fokon fél óra alatt készre sütjük. Rácson kihűtjük, megszórjuk porcukorral, majd szeleteljük, és tálaljuk. Nagyon szép, és elképesztően finom!

A zabkása nagyon egészséges étel. Sokan azt hiszik,hogy ami egészséges, az egyúttal finom nem lehet. Pedig ez nem így van. A zabkását mindenki saját ízlése szerint készítheti el, és a legkedvesebb finomságaival pakolhatja tele. Ha harmóniában vannak benne az ízek, állítom, hogy jó néhány desszertet maga mögé utasít.

Lehet belőle egészséges reggeli, vacsora vagy desszert is. Főzhetjük sűrűre, lágy tejesre, megszórhatjuk sok földi jóval, vagy rétegezhetjük pohárba. Én most hőálló tálban rétegeztem eperlekvárral, és jól behűtöttem, így óvatosan szeletelhető lett.

Kókuszos zabkása szelet eperlekvárral

Hozzávalók:

- 20 dkg finomra vágott zabpehely

- fél liter tej

- fél liter víz

- 10 dkg kókuszreszelék

- 10 dkg cukor

- 1 cs. vaníliás cukor

- kevés fahéj

- pici só

- eperlekvár

Elkészítés:

A tejet elkeverjük a vízzel, és feltesszük forrni. Ha felforrt, beleöntjük a zabpelyhet és egy pici sót. Kevergetve, lassú tűzön addig főzzük, míg besűrűsödik. Ekkor levesszük a tűzhelyről, és letakarjuk a fedővel pár percre, hogy tökéletesen megpuhuljon.

Majd elkeverjük a cukorral, a vaníliás cukorral, a kókuszreszelékkel és ízlés szerinti fahéjjal. Hőálló tálba öntjük a felét, szépen elsimítjuk, és kihűtjük. Ha kihűlt, megkenjük a tetejét eperlekvárral, és óvatosan rásimítjuk a zabkása másik felét is. Hűtőbe tesszük, de lehet mélyhűtőbe is, hogy kicsit megszilárduljon.

Végül szeleteljük, és eperlekvárral a tetején tálaljuk. Jó étvágyat!

+Tipp: aki keményebb állagot szeretne, kevesebb folyadékkal főzze meg.

+Tipp2: egészségesebb lesz, ha ízesítéskor mézet használunk (cukor helyett) a fahéj és a kókusz mellett. Én is csak azért ízesítettem cukorral, mert az édes nem nagyon szereti a mézet.

Egyelőre a nyár nem nagyon akar megmutatkozni, elég lehangoló az időjárás. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk befordulni, én ezt süti sütéssel szoktam megakadályozni. Általában valami csupa csokis finomságot szoktam készíteni, az nálam garantáltan hatásos. De most a drágának kedveztem, ő az édes-savanyú gyümölcsös sütikért rajong.

A gyorsan finomat sütni akarók adu ásza a pite. Mindegy, hogy mivel készül, sós vagy édes, szinte elronthatatlan. Variációi száma végtelen, de talán a gyümölcsös piték rendelkeznek a legnagyobb rajongótáborral. Én meggyel készítettem belőle fordított tortát. Mivel a télen sütött Tarte tatin/Fordított almatorta nagyon finom volt, gondoltam ez is ízleni fog.

Fordított meggyes pite

Hozzávalók:

A meggyes feltéthez:

- fél kiló meggy (kimagozva)

- 3 ek. cukor

- 2 ek. liszt vagy keményítő

- 1 tk. fahéj

- pici szerecsendió

A tésztához:

- 100 g liszt

- 100 g cukor

- fél cs. sütőpor

- 1 tojás

- 125 ml tejföl

- 75 ml olaj

- kevés vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:

A piteformát kivajazzuk, a sütőt előmelegítjük 160 fokra. A meggyet egy tálban elkeverjük három evőkanál cukorral, egy teáskanál fahéjjal, pici szerecsendióval és két evőkanál liszttel vagy keményítővel. Ízlés szerint adhatunk hozzá darált diót, mogyorót vagy mandulát is. A masszát a kivajazott formába öntjük, és szépen elegyengetjük.

A tésztához egy tojást elkeverünk 125 ml tejföllel és 75 ml olajjal. Majd hozzáadjuk a 100 g cukrot, és a fél csomag sütőporral elkevert 100 g lisztet. Nem kell robotgéppel eldolgozni, elég a fakanál. A kész tésztánkat ráöntjük a meggyre, és az előmelegített sütőbe tesszük. A recept 35 percet írt, de nekem kevésnek bizonyult. Addig sütöttem, míg aranybarna színt kapott, és a közepe is szépen megszilárdult (tűpróba!).

Rácson hűtsük ki a formában, majd egy tányért rátéve gyors mozdulattal fordítsuk meg, és óvatosan vegyük le a formát. Akinek nem akar magától kijönni, kicsit kocogtassa meg a tetejét, vagy óvatosan piszkáljon alá egy késsel. Porcukorral megszórva, vagy csak úgy simán tálaljuk. Jól néz ki, nagyon meggyes, és isteni finom!

Az ételekre nézve nagyon igaz a mondás, miszerint az egyszerűség gyönyörködtet. Sokszor egy szimpla, hétköznapi kaja sokkal jobban esik, mint egy különleges specialitás. Mondjuk, ha az ember nagyon éhes és türelmetlen, már szinte mindegy, mit eszik, csak gyorsan kerüljön elé.

Így voltam ezzel, amikor nekiálltam rántott húst sütni. Nem volt türelmem hozzá, de mégis kezdeni akartam valamit azzal a szép karajjal. Gondoltam próbát teszek, és megnézem, mi sül ki belőle, ha minimális fűszerezéssel összedobom.

Fokhagymás karaj

Hozzávalók:

- 10-12  szelet karaj

- 5-6 gerezd fokhagyma

- só, bors

- kevés liszt

Elkészítés:

A karajszeleteket enyhén kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, és zúzott fokhagymával bedörzsöljük. 10-12 szelet karajhoz 5-6 gerezd fokhagyma elég lesz, de nyugodtan lehet többet vagy kevesebbet használni. A fokozottabb ízélmény érdekében érdemes pár órán át hűtőben pihentetni, pácolni a hússzeleteket. De aki türelmetlen, mint amilyen én voltam, kisütheti azonnal.

Fűszerezés után lisztbe forgatjuk, és forró olajban kisütjük őket. Igaz nem egy rántott hús, de karajból van, és van olyan finom, na meg lényegesen kevesebb idő alatt össze lehet dobni.

Egészen pontosan két éves és két napos. Mivel a legelső bejegyzésem a kedvenc csupacsokis édességem a brownie volt, így most a második évforduló alkalmából is eme nagyszerű desszertet vettem alapul. Csak épp finom gyümölcsös muffin született belőle.

A brownie muffinnal nem lehet mellé lőni. Szinte mindegy is, hogy milyen finomsággal dobjuk fel. A narancsos nagyon sikeres volt a télen, de biztos vagyok benne, hogy a mostani simán felveszi vele a versenyt. Sokak kedvenc szezongyümölcse, az eper lett a töltelék. Tejszínhabbal, egész eperrel és csokicseppekkel lett megkoronázva.

Epres brownie muffin

A brownie alapreceptet megtaláljátok itt. Ha a tészta kész, a formákat muffinpapírral béleljük, és 2/3 részig megtöltjük a tésztával. Mindegyik közepébe nyomunk egy egész epret, majd egy pici tésztával befedjük a tetejét. Előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsülnek, de végezhetünk tűpróbát is. Nem baj, ha kissé ragacsos a belsejük, a brownie úgy jó. Ha kihűltek, mindegyiknek teszünk egy epret a tetejére, körbefújjuk tejszínhabbal, és csokicseppekekel díszítjük. Jaj, túl finom, egy sosem elég belőle!

Tele van a könyvespolcom jobbnál jobb szakácskönyvekkel, de valamiért inkább csak a lakás díszei, ahelyett, hogy használnám őket. Felgyorsult világunkban egyszerűbb dolog beírni a keresőbe, amit főzni szeretnénk, és már jönnek is fel a végtelen számú találatok. Pedig milyen jó lapozgatni a szakácskönyveket, főleg ha tele vannak ínycsiklandozó képekkel.

Tegnap unalmamban belelapoztam az egyik csokoládés receptkönyvbe, és a vége felé rábukkantam egy érdekes receptre. Első látásra csak egy egyszerű muffin-receptnek tűnt, de megfogott a neve: Túró Rudi muffin. Mivel imádom ezt az édességet, és úgysem tudtam mit kezdeni magammal, neki is láttam megsütni. Mikor megéreztem az illatát sülés közben, már tudtam, hogy kincsre leltem.

Túró Rudi muffin

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt

- 25 dkg túró

- 15 dkg cukor

- 10 dkg vaj

- 3 tojás

- 1 dl tej

- 1 tábla étcsoki

- 1 cs. vaníliás cukor

- 2 tk. sütőpor

- pici só

Elkészítés:

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a vaníliás cukorral. A tojássárgáját habosra keverjük a cukorral és a puha vajjal. Ezután hozzáadjuk a túrót, a tejet, a sütőporos lisztet, és simára keverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük egy csipet sóval. Egy részét gyors mozdulatokkal a tésztába keverjük, a másik felét pedig csak nagyon vigyázva, óvatosan adjuk hozzá.

A muffinformákat kibéleljük papírkosárkákkal, és mindegyikbe 2/3 részig tésztát töltünk. Előmelegített sütőben 180 fokon 25 perc alatt készre sütjük. Kb. 18 darab lesz belőle. Kihűlés után a felolvasztott étcsokiba mártjuk a tetejüket. (Kevés tejet vagy vajat keverhetünk a csokihoz, hogy ne legyen nagyon sűrű.) Belül édes, túrós és mennyeien puha, kívül kesernyésen csokis, pont mint az igazi Túró Rudi. Vigyázat, függőséget okoz!

Nem épp fogyókúrás vacsora, de néha belefér. Megint rendelni akartunk, de mondtam az édesnek, hogy mire kihozzák, addigra én is elkészítem. A tésztát nagyon hamar össze lehet dobni, a kelesztés kell csak kivárni. A feltéteket pikk-pakk rászórjuk, és a sütési idő is rövid.

Szeretek sok finomságot rápakolni, mindent, amit épp a hűtőben találok. Most csak öt feltétet raktam rá, bár az olaszokat ez is megbotránkoztatná. De mi így szeretjük, jó kis magyar pizza!

Baconös-fetás pizza

Feltétek:

- bacon

- fetasajt

- kukorica

- tojás

- lilahagyma

- pizzakrém vagy fűszeres paradicsomszósz

Elkészítés:

Az alapreceptet megtaláljátok itt. A megkelt, kinyújtott tésztát sütőpapíros tepsibe tesszük. Megkenjük pizzakrémmel vagy fűszeres paradicsomszósszal. Ráfektetjük szorosan egymás mellé a bacon-szeleteket, megszórjuk apróra kockázott fetával, kukoricával és lilahagymával. Végül ráütünk két vagy több tojást. Előmelegített sütőben erős fokozaton 10-15 perc alatt készre sütjük.

+Tipp: póréhagyma-imádóknak itt egy másik recept.

Tegnap óta plusz egy fővel többen vagyunk, örökbe fogadtam egy cicát. Már régóta szerettem volna, de szeptemberig albérletről albérletre vándoroltunk, a legtöbb helyen nem lehetett. Egy hely volt, ahol engedélyezték, de utólag meg is bánták, mert az egyik cicó a tapétát tépdeste, a másik pedig állandóan rosszalkodott. De végre a saját lakásunkban senki nem szól be, mondjuk az édest azért hónapokig fűzni kellett.

A cica neve Luna, brit kék és valamilyen keverék, de egyáltalán nem látszik rajta, nagyon szép. Nem kiscica, hanem már kb. 6-7 hónapos. Liliről neveztem át Lunára, nem tudom, mennyi idő alatt fog rá hallgatni, de nekem sokkal jobban tetszik. Most még félős, de már néhány tulajdonságát sikerült feltérképeznem.

Nem tudom, hogy alapból ilyen rendes cica, vagy csak be akar nálam vágódni, de mióta hazahoztuk nagyon jól viselkedik. Eddig annyi bajt csinált csak, hogy lekapart egy kis földet a virág tövéről, de ez a másik két régi problémás macskához képest semmi. Nagyon beszédes, amit imádok, és roppant játékos.

                 Kedvenc időtöltése az ablakból nézelődés

Na, de ennyit a macsekról egyenlőre, most jöjjön az elmaradhatatlan recept. Végre rászántam magam a medvehagyma kipróbálására, és már megint rájöttem, hogy felesleges volt ódzkodni tőle. Pogácsát készítettem belőle, amit felturbóztam egy kis újhagymával is.

Medvehagymás-újhagymás pogácsa

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt

- 25 dkg vaj

- 3 dkg élesztő

- 1 dl tejföl

- 1 dl tej

- 1 tojás

- 1 dkg cukor

- 1 dkg só

- medvehagyma

- újhagyma

Elkészítés:

A lisztet elkeverjük a sóval, a cukorral és az élesztővel, majd hozzáöntjük a langyos tejet. (Én instant élesztővel dolgoztam, aki hagyományossal, természetesen futtassa fel.) Összegyúrjuk, majd jöhet az olvasztott vaj és a tejföl, amikkel jól összedolgozzuk. Ha nem lenne elég rugalmas a tészta, egy tojást még hozzá lehet adni, de egyébként nem szükséges.

A tésztából kis cipót formázunk, meleg helyen fél óráig kelesztjük. Ha megkelt, lisztezett felületen kinyújtjuk, és rászórjuk a hagymák felét. A hagymákból használjunk ízlés szerint, én kb. 8 dekányit tettem bele, fele-fele arányban. Óvatosan feltekerjük, a hengert kilapítjuk, és összehajtogatjuk. Letakarva még 20 percig kelesztjük.

Ezután ismét kinyújtjuk, rászórjuk a maradék hagymát, és megismételjük a feltekerős, kilapítós, összehajtogatós műveletet. Végül ujjnyi vastagra nyújtjuk, és tetszőleges méretű kiszúróval vagy pohárral kiszaggatjuk. Sütőpapíros tepsire tesszük őket egymástól kis távolságra, megkenjük a tetejüket tojással, és még 10 percig hagyjuk egy kicsit kelni. Majd előmelegített sütőben 200 fokon 20 perc alatt készre sütjük.

+Tipp: persze önmagában is tökéletes, de ha halmozni akarjuk az élvezeteket, vágjuk ketté, és tegyünk egy szeletke bacont és egy kocka fetasajtot a közepébe.

Mióta a tavasz hipp-hopp átfordult nyárba, sokkal jobban esnek a könnyebb kaják. Ahogy a piacokon megjelentek a friss szezonzöldségek, nálunk megszaporodtak a salátavacsorák. Egészségesek, és nagyon praktikusak, ha nem akarunk sokáig vacakolni az ételkészítéssel. Kedvünkre alakíthatjuk, mindig más-más hozzávalókból, a variációk száma végtelen.

A mostani bőséges lett, nyolc hozzávalóból, így igazán laktató volt. Volt benne egy kis husi is, és a sok zöldség mellett egy kis fetasajt. Nem feltétlen csajos, a drága is simán jóllakott vele.

Baconös-fetás saláta

Hozzávalók:

- fejessaláta

- jégsaláta

- kígyóuborka

- retek

- bacon

- fetasajt

- újhagyma

- kukorica

- extra szűz olívaolaj

Elkészítés:

A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk. A salátaleveleket eltépkedjük, nem kell felszeletelni, nem baj, ha kissé rusztikus lesz az összhatás. A kígyóuborkát, a retket és az újhagymát felkarikázzuk, a salátákhoz adjuk. A bacont vékonyra csíkozzuk, a fetát felkockázzuk, majd mehetnek a többihez. Végül rászórjuk a kukoricát, és meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal. Aki nem vigyáz nagyon az alakjára, csorgassa le majonézzel, nagyon finom lesz.

Az édesnek szülinapja volt a múlt héten, ezért sütöttem neki egy tortát. Nem szereti a nagyon habosat, krémeset, ezért valami frissítő gyümölcsösre gondoltam. Szereti az édes-savanyú ízeket, így a Francia citromtorta vagy citrompite (ki hogy ismeri) mellett döntöttem.

Tökéletes választás volt, nagyon finom lett. Igaz a tésztát nem sütöttem elég szárazra, nem lett igazán porlós, így kissé eláztatta a krém, de annyi baj legyen. A krém viszont nagyon finom lett, pedig nem is volt itthon elég tejszínem, tejjel egészítettem ki, és így is sikerült.

Francia citromtorta

Hozzávalók:

A tésztához:

- 20 dkg liszt

- 10 dkg vaj

- 12 dkg cukor

- 1 cs. vaníliás cukor

- 1 tojás

- 1 csipet só

A krémhez:

- 400 ml tejszín

- 4 tojás

- 15 dkg cukor

- 2 citrom leve és héja

Elkészítés:

A lisztet elkeverjük a cukorral, vaníliás cukorral és a csipet sóval. Rákockázzuk a hideg vajat, és jól összegyúrjuk vele. Ha nem elég szilárd a tésztánk, egy tojást is belegyúrunk. Kis cipót formázunk belőle, és fóliába csomagolva 15 percig pihentetjük a hűtőben.

Kivajazzuk a piteformát, belenyújtjuk a tésztát, és 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Addig kell sütni, míg meg nem barnul, ekkor kiszárad, és nem fogja eláztatni a krém. Ha kész, kivesszük, és visszavesszük a sütőt 140 fokra.

A krémhez a tojásokat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a citromok levét és héját, és végül elkeverjük a tejszínnel. Nekem 2 dl tejszínem volt csak itthon, ezért kiegészítettem tejjel. A kész krémet szűrő felett ráöntjük a tésztára.

Óvatosan visszatesszük a sütőbe, és 20 percig sütjük. Akkor jó, ha a formát megkocogtatva kocsonyaszerűen remeg a közepe. Tovább is lehet sütni, ha 20 perc alatt nem szilárdul meg eléggé. Ha kész, rácson kihűtjük, megszórjuk porcukorral, felszeleteljük, és tálaljuk. Hidegen a legjobb, igazi gyümölcsös frissítő.

+Tipp: mennyei lesz, ha minden szeletre teszünk egy-egy gombóc vaníliafagyit!

A sertés legjobb részei a karaj és a comb, legalábbis a mi kedvenceink ezek. A szüleimtől rendszeresen kapunk friss húsokat vidékről, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Így mindig van mihez nyúlni, nagyon ritkán kell a henteshez mennünk.

Ha már unjuk a rántott húst és társait, ki szoktam találni egyszerű, de finom variációkat karajra. A most következő is csak úgy kipattant a fejemből. Készítettem már hasonlót régebben, mint a Mustáros sajtos-tejfölös karajt. Na ez majdnem ugyanaz, csak még jön hozzá egy kis torma is.

A karajhoz istenien passzol a mustár és a torma is, gondoltam együtt még tökéletesebbek lesznek. Így is lett! A tejföl lágyít egy kicsit ezeken az erős ízeken, a füstölt sajt pedig megkoronázza az egészet.

Pikáns mustáros-tormás karaj

Hozzávalók:

- 10-12 szelet karaj

- mustár

- torma

- tejföl

- füstölt sajt

- só, bors

Elkészítés:

A karajszeleteket fűszerezzük: elég a só és a bors, mert intenzív ízek lesznek. (Akinek nem elég, szórja meg kevés sertésfűszer-keverékkel, vagy őrölt köménnyel.) Kiolajozott tepsibe tesszük, alufóliával letakarjuk, és erős fokozaton félkészre sütjük őket.

Majd kivesszük, és megkenjük ízlés szerinti mustárral, én egy kiskanálnyit kentem minden szeletre. Ezután a torma jön, én csípőset használtam, ezért valamennyivel kevesebbet tettem rájuk, mint a mustárból. Jöhet a tejföl, hogy egy kicsit lágyítson az erős ízeken. Ezt is ízlés szerint tegyük, én egy evőkanálnyit tettem minden húsra.

Végül füstölt sajtot reszelünk rájuk, és visszatesszük sülni közepes fokozaton fólia nélkül. Ha kész, körettel és savanyúsággal tálaljuk. Mi vajas krumplipürével ettük, a pikáns ízekhez szépen simult a krumplipüré natúr íze. Nagyon finom párosítás, az ízek harmóniájának köszönhetően egyszerűen tökéletes ez a hús.